Az örökbefogadás kapcsán nagyon sok tévképzet él az emberekben. Ennek az oka egyszerű: nem mindennapos dolog egy család vagy egy közösség életében, hogy valakik így válnak szülővé, ezért hát kevés az információ, és arányaiban ehhez képest túl sok az alaptalan mende-monda.
A legdurvább kérdés, amit eddig megkaptam az volt, hogy „akkor most katalógusból választatok gyereket”, s hogy „lehet horoszkóp alapján is szűrni, hogy milyen gyereket akartok”. Emlékszem, annak idején elszörnyedtem a kérdés hallatán, de ha jobban belegondolok, akkor valami ilyesmiről van szó katalógus nélkül is, csak éppen nem mi választunk, hanem a szakszolgálat munkatársai keresik az adott gyermek mellé a legalkalmasabb szülőt.
Na, de kezdjük az elejéről.
Mi kell ahhoz, hogy valaki örökbefogadó szülő lehessen?
Elsősorban alkalmassági határozat, melyet a területileg illetékes gyámügyi hivatal állít ki a TEGYESZ által lefolytatott vizsgálat és a bekért dokumentumok alapján. A dokumentumok között szerepel az erkölcsi bizonyítvány, a munkáltatói igazolás, vagy vállalkozóként a NAV-os jövedelemigazolás, hozzájáruló nyilatkozat arról, hogy a TEGYESZ információt kérhet be a kezelőorvosunktól, adatlapok, szándéknyilatkozatok, fotók az örökbefogadó párról, és a rettegett egészségügyi lista, amit az első örökbefogadós cikkben már említettem. Lényegében ez a lista lehetőséget ad rá, hogy a pár döntsön azzal kapcsolatban, milyen egészségügyi állapotú gyermeket kíván örökbefogadni. Részletesen fel vannak sorolva a betegségek – sokról itt hallottam először – s nekünk dönteni kell, hogy elfogadóak vagyunk-e vele kapcsolatban, vagy elutasítóak, esetleg további információt kérünk a döntést megelőzően. Továbbá ebben az irat halmazban nyilatkozunk arról is, hogy milyen életkorú, nemű gyermeket, vagy gyerekeket szeretnénk családunkba fogadni, s itt jelezhetjük származási kikötésünket (de legyen ez egy külön téma).
Az első lépés az, hogy ezt a rengeteg nyilatkozatot kitöltjük, s bekérjük az anyagi stabilitásunk meg az erkölcsiségünk igazolását. Ez a belépő, amit aztán környezettanulmány és egy írásbeli, majd egy szóbeli pszichológiai teszt követ.
Ezekről röviden annyit, hogy én gyakorlatilag széntablettán éltem a folyamat alatt. A környezettanulmányt megelőző napokban volt olyan szoba, amit újrafestettünk – bár teljesen szükségtelen volt -, a házat pedig kb. fogkefével pucoltam ki, mint kiderült feleslegesen, mert rémképzeteimmel ellentétben nem nézték át UV fénnyel a polcokat, hogy vajon maradt-e valahol valami por. A pszichológushoz pedig úgy mentem be, hogy szó szerint égett az arcom az idegességtől, annyira, hogy a kedves doktornő azonnal biztosított róla, nem lesz gond, ne féljek. Nála a végén már hatalmas jókat röhögtünk, mint ahogy egy idő után a tanácsadónkat sem gyomorgörccsel hívtam, mert rájöttem, hogy vizsgálat ide, vagy oda itt senki sem akar rosszat nekünk, egyszerűen meg akarnak bennünket ismerni, hogy később jól válasszanak családot egy gyermeknek, s nekünk azt a kisfiút vagy kislányt, akivel teljes lehet az életünk.
Miután a TEGYESZ lefolytatja a vizsgálatát, egy előre egyeztetett időpontban engedi, hogy betekintsünk az aktánkba, amit ezt követően továbbít a saját településünkön illetékes gyámügyi hatóság felé, hogy ott határozatot hozzanak az alkalmasságról.
Ez után, vagy akár ez előtt (nekünk még az alkalmassági határozat előtt megvolt) az örökbefogadni szándékozó pár részt vehet egy negyven órás, térítésmentes felkészítő tanfolyamon, ami nem kötelező ugyan, én viszont meleg szívvel ajánlok, s később részletesen írni is fogok róla.
Ha mindezeken túl van a pár, akkor pedig jöhet a legnehezebb rész: a várakozás, majd az illesztés, az ismerkedés és szerencsés esetben a családdá válás.
Van, akiknek az életében ez éveket jelent, másoknak hónapokat, de erről is hamarosan mesélek nektek!
Kapcsolódó termékek
Szólj hozzá