"Az Égei tenger partján Platamonasz üdülőváros közvetlen szomszédságában egy hangulatos kicsi görög üdülőtelep található. A neve Nei Pori. Novellámon keresztül szeretném a kedves olvasókat képzeletben odakalauzolni."


Kavalkád a homokon
(Nei Pori)

A napkorong magasra kúszik a tenger felett, erejét fitogtatja. A lustálkodó ébredők lassan fel batyuzva a megszokott parti sétányon át birtokba veszik a napernyők és nyugágyak még hűvös helyeit. Mezítláb a nedves homokban gondosan tájolnak még háttal a napnak. A parti hangszóróból a görög szirtaki jellegzetes, lassú zenéje indul. A szomszéd tavernából vékony, szőke pincérlány érkezik, beszedni a napágyak fizetségét, a frappé, ásványvíz vagy koktél rendeléseket. Mosolyog, pörög, sok nyelven beszél, minden nációhoz megtanult néhány szót. 

Az első sor lassan megtelik. Néhol a homokon saját napernyőt bontanak, gyékényt lapolgatnak. És elkezdődik a napozás rituáléja. Előkerülnek a naptejek és olajok, kicsik és felnőttek kenik testüket, dacolva a napsugár perzselő erejével, a barnulás oltárán. A lomha hullámok fáradhatatlanul simogatják, ölelik a homokpartot, magukhoz húzzák majd újból kilökik, a folytonos változás bűvöletében. Az állandó mozgás ellenére is kristálytiszta türkiz víz mártózásra, úszásra csábít. Egyre beljebb vonzza a bólyákon túlra a merészebbeket, ahol már hűvös leheletével öleli körül a felhevült testeket. A látóhatár felé sötétedő víztükrön, fehér tajtékot húz egy hajó. Az ebédig tartó hangos, nemzetközi szókavalkád versenyt hömpölyög a parton.

A szlovák, orosz, német, magyar, görög családok harsányan beszélgetnek, barátkoznak. A parti nyüzsgések érdekes, néha bosszantóan erőszakos árusai róják fáradhatatlanul, papucs nélkül a forró homokot. Gátlás nélkül kínálják portékáikat.  Elsőnek a ruhaárus, vállán temérdek színes ruhával, fején legalább öt szalmakalap tornyosul. A sötét bőrű ember alig látszik csak a szeme világít, percenként kiabálja, hogy „gud prájsz”. Ha magyar beszédet hall rögtön átkapcsol a „veri nájsz”-ról az olcsóra és egész közel suhogtatja a ruhákat a napernyők alatt. Aztán érkeznek sorban a bőrövekkel és napszemüvegekkel, csupa márkás bóvlival. Az éjsötét afrikai faragott zsiráfokkal, elefántokkal tart rögtönzött bemutatót a sivatagban… Sorstársa egy fiatal nő festményeket kínál, hátán a batyuban csecsemővel, a nagyobb mellette fut a homokon. Nem marad el a kézi varró masinát csattogtató ember, aki még az elszenderedetteket is felébreszti, jó üzlet reményében. És érkeznek a thaiföldi lányok „masszázs” kínálattal. Helyben a napozóágyon mutatják be praktikájukat annak, aki hajlandó a talpát vagy a hátát feláldozni ezért a nem túl higiénikus élvezetért. A görög tavernák egyensúlyozói karjukat magasba emelve egy kezükön hatalmas tállal mézes fánkot kiabálnak. A forró ebédidőben lassan elcsitul a part, ki a szálláshelyén vonul sziesztára, ki a közeli éttermekben ízleli a tenger kínálta finomságokat. A közeli kerthelyiségbe népes görög család érkezik. Születésnapi ebédre gyűlnek. A talpig feketébe öltözött, tiszteletet parancsoló nagymamát ünneplik. Az asztalra finom ouzo és a ház bora kerül frissen sült lepénnyel, görög salátával. Vége hossza sincs a finom fogásoknak, köszöntőknek.

Jóllakottan később levonul a partra a vidám sokaság. A gyerekek ledobálják ruháikat és hanyatt homlok a tengerbe rohannak, visítva hancúroznak. A felnőttek az öltöző kabinban fürdőruhára váltanak. Csak a szoros kontyos nagymama marad felöltözve, fekete kimenőben. Papucsából kibújik és ledől az árnyékban a napozó ágyra. Kényelmére a ruháján alul három gombot kigombol. Lábai eresek, dagadtak csak az alsó lábszára barna akárcsak könyékig a karja.  Látszik, hogy a faluból már nem merészkedik a tengerpartra.  Kis idő múlva lánya unszolására a tengerhez ballag, nehezen áll meg a süllyedő vizes homokban. Egyedül marad. Körülnéz majd még egy gombot lazít a ruháján és lassan ahogy merev térde engedi, nehezen lehuppan a vizes homokba. A tenger hullámai elérnek fáradt lábaihoz néha hasáig csap a víz, nem bánja, boldogan tűri. Mély lélegzetet vesz, messzire néz a gyerekeken túl. Miközben kézére támaszkodik és ujjaival a homokot morzsolja ki tudja mire gondol…  


Rodé Klára