MIT TENNÉL A HELYEMBEN?

SZERKESZTI: AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ 2978

Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hét unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldani a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.


  LESZEL A BARÁTOM?

Már szombat reggel, azaz tegnap kezdtem írni a levelemet neked, kedves Ildikó, de csak most, vasárnap este tudom befejezni. Mert tegnap délután egy régi kolléganőmmel találkoztam, aki nemrégiben ment nyugdíjba, és tavaszi kirándulásokról akart velem beszélni, ma délelőtt pedig egy új barátnőmmel kávéztam, aki a gyereke kirepülése után nagyon magányos a zsarnok férje mellett. Egyetlen hétvégére talán sok a két baráti találkozó, de nekem fontos a kapcsolataim ápolása. Én még hatvanöt felett is találok új barátokat egy túraklubban meg egy szenior táncklubban, ahol a tanárnőnk hetente átmozgatja a rozsdásodni készülő csontjainkat. Élvezem! Ennek örül a nagyobb lányom, aki Dublinban él az ír férjével meg az ötéves kislányával, és a látogatásaim során tapasztalom, büszke rám, hiszen minden barátjának elmeséli, hogy a budapesti anyukája aktív, agilis, fiatalos. Ezzel szemben a Hűvösvölgyben élő, harminchét éves „kicsi lányom” egyáltalán nem értékeli, hogy nem vagyok nyűg a nyakukon, és nem lett belőlem panaszkodó özvegyasszony. Ő egyelőre nem mer gyereket vállalni, pedig elég jól keres az élettársával együtt. És tudja, Ildikó, kit hibáztat ezért? Engem! A fülem hallatára mondta egy barátnőjének, hogy ő csak egyetlen nagymamára számíthat majd: a párja anyjára. Hiszen az édesanyja állandóan „barátnőzik”, új ismerősökkel hetyeg, és biztosan nem akar majd pelenkázni. Szeretem a lányomat, óriási fájdalmat okoztak a szavai! Csak akkor lehetek jó nagymama, ha szögre akasztom a saját életemet, hogy a gyerekemét élhessem? Miért vonzóbb egy mártír nagymama, mint egy olyan, aki önzetlenül segít, azaz pelenkáz, etet, altat, játszik, de közben más kapcsolatokra is vágyik? Kedves Ildikó, mondjak le a barátaimról, és az idei tavaszon álljak a lányom szolgálatába? 

Kedves Levélíróm, ne! Nagyon ritkán adok kategorikus választ, de most nem tehetek mást. És ezt a gyors feleletet nem párkapcsolati mediátorként, íróként, újságíróként, tanárként írtam le azonnal, hanem nagymamaként is. Ugyanis hétunokás nagyiként állítom, hogy a gyerekeinknek, unokáinknak nem mártír nagyszülőre van szükségük, aki feladja a saját életét, és minden percében csak szolgál – akkor is, ha nincs hozzá kedve –, hanem egy mosolygós mamira (papára), aki maga is ÉL. Amihez úgy tartozik hozzá a másik ember barátsága, szeretete, mint ághoz a levél… Tehát szerintem azt a kérdést, amit már óvodásként is gyakran feltettünk, idősebb korunkban se szégyelljük nekiszegezni egy új, rokonszenves ismerősnek. „Leszel a barátom?” Hidd el, kedves Levélíróm, szebb lesz a világ körülöttünk, ha akkor is társunk marad a szeretetvágy, amikor már a gyerekünk gyerekét öleljük magunkhoz!