MIT TENNÉL A HELYEMBEN?
SZERKESZTI: AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ
Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hét unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldani a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.


Nem vagyunk szabályosak! 


Kedves Ildikó, nyáron lesz a lányom esküvője, de már most görcsbe rándul a gyomrom, ha eszembe jut, hogy a mi zűrzavaros famíliánk egy szabályos családdal fog találkozni! Nem vagyok olyan felszabadult és laza, mint a lányom, mert nem tudom, mit szól majd hozzánk a vejem rokonsága meg a két legfontosabb szereplő, a leendő anyós és após. Ők csak velem találkoztak eddig egy kellemes vendéglőben, ahol elmeséltem, hogy a lányom négyéves korában elváltam a megbízhatatlan apjától, mégis diplomás ember lett a gyerekemből.  Erre büszke vagyok, de arról nem beszéltem, hogy két élettárs közreműködésével neveltem fel őt, a másodikkal ma is együtt élek, csakhogy tíz évvel fiatalabb. Ez az esküvőn biztosan kiderül majd. A párom nem hajlandó hazudni, ő így vállal engem. Ahogy a húgom is büszkén vállalja, hogy egyedül él, és nem szült gyereket. Szép karriert futott be, tehetséges, csinos és jószívű is. Ennek legszebb bizonyítéka, hogy a covid idején magához vette a még ma is jóképű, de háromszor elvált, háromgyerekes bátyánkat – minden házasságból egy gyerek –, aki kiskora óta lusta és linkóci, s bizony a húgomnál ragadt, mert kényelmes számára. De egy bolond szomszédjuk szerint botrányos, ha felnőtt testvérek egy fedél alatt élnek, ezért híreszteli, hogy a tesóim összejöttek, ami vérfertőzés! A lakók legyintenek a gonosz pletykára, mégsem szeretném, ha a vejem szolid, rendes szüleihez eljutna a rágalom. Csakhogy a család a húgom nagy lakásában gyülekezik majd, onnan indulunk a templomba meg egy elegáns étterembe… Szóval én akkor leszek nyugodt legközelebb, ha az esküvő másnapján kikísérjük a gyerekeket a repülőtérre, hogy a ciprusi nászútra induljanak. Egy anya, aki félti a lányát  

Kedves Édesanya, szeretném leszögezni, a veje nem önt, de nem is a teljes pereputtyot veszi feleségül, hanem a lányát, és a gyereke nem „szolidékhoz” megy feleségül, hanem a szerelméhez! Érthető, hogy ön édesanyaként izgatott – én is aggódtam eleget öt gyerekkel –, de az izgalma túlzott. Gondolja, hogy a lánya boldogsága attól függ, hogy az édesanyja élettársa mennyi idős, vagy mit pletykál egy ostoba szomszéd a nagynénjéről és a nagybátyjáról? Gondolja, hogy a veje szülei annyira szabályosak, hogy róluk soha senki sem pletykál? Ilyen emberek nincsenek, ahogy kötelező minta sincs arra, miként, kivel és hogyan kell élnünk. Tehát azt gondolom, érdemes drukkolni azért, hogy a fiatalok szerelme kitartson egy életre, és ne csalódjanak egymásban, de felesleges a látszat, pontosabban a „kirakat” miatt aggódni. Sok boldogságot kívánok a gyerekeknek!