Októberi pirkadat
A lusta felhő lassan mozdul
Ég peremére fújja a szél
Szemerkélő eső cseppje
Levelek ágyékához ér.
Ködös derengésnek burkában
Kottyannak ébredő csőrikék
Széllel bélelt fakoronák közt
Ázott tollba bújnak a cinkék.
Nehezen ébredő napsugár
Nyújtózik a nedves bokrokon
Csivitelők, száradó szárnyakkal
Cikázva táncolnak a lombokon.
Aztán egyszerre hussannak
Röpülnek túl a dombokon
Magvakra találnak távol
Az etető párkányokon.
/Rodé Klára, 2020./
Szólj hozzá