Októberi pirkadat

A lusta felhő lassan mozdul

Ég peremére fújja a szél

Szemerkélő eső cseppje 

 Levelek ágyékához ér.


 Ködös derengésnek burkában

 Kottyannak ébredő csőrikék

 Széllel bélelt fakoronák közt 

 Ázott tollba bújnak a cinkék.


 Nehezen ébredő napsugár 

 Nyújtózik a nedves bokrokon

 Csivitelők, száradó szárnyakkal

 Cikázva táncolnak a lombokon.


 Aztán egyszerre hussannak 

 Röpülnek túl a dombokon

 Magvakra találnak távol 

 Az etető párkányokon.


 /Rodé Klára, 2020./