Számomra a hagyományok tisztelete nem egyenértékű a köznépi szokások gondolkodás nélküli követésével, másolásával. Persze ezzel sincs gond, mindenki úgy ünnepel, ahogy jól esik, amit a szíve diktál, csak szerettem volna leszögezni, hogy az unortodox húsvéti szokásaim valószínűleg ennek a kicsit rebellis felfogásnak köszönhetőek. Egyszerűen nem csinálok csak azért valamit, mert mindenki más úgy szokta. 

Így többek között nem divat a locsolópénz. Emlékszem annak idején kislányként még nem nagyon érettem mi a feminizmus, meg a férfi-női egyensúly iránti vágy, de az már akkor sértette az önérzetemet, hogy a szomszéd kisfiú, aki alap esetben alig tudott köszönni a felnőtteknek ötezer forintot kapott a nagymamámtól húsvét alkalmából. Mindezt egy csepp kölniért, meg egy két soros locsolóversért. 

Mama hónapokkal húsvét előtt, hogy még pontosabbak legyünk rögtön a nagy karácsonyi költekezés után elkezdte gyűjteni a pénzt a szerény kis nyugdíjából, hogy majd legyen mit adnia a locsolóknak. Már akkor – bő 20-25 évvel ezelőtt- ötezer forint volt az alap tarifa egy locsolásért, de a gazdagabb rokonok akár egy tízest, vagy húszast is adtak. 

Nem a pénzt sajnáltam a fiúktól, csak egyszerűen nem érettem, hogy erre ők pontosan mivel, hogyan és miért szolgáltak rá. Ma is így vagyok vele, ezért aztán anyaként minden ismerőst, barátot letiltottam arról, hogy az én kisfiamnak akár egy forintot is adjon, itthon nálunk pedig szintén nem sok foritális támogatásra talál, aki üzletszerű locsolkodásra adná a fejét. 

Pénz helyett viszont lesz húsvéti kincskereső túra, hozzá tartozó térképpel, ami alapján a gyerekek össze tudják szedni a kertben elrejtett csokoládé pénzeket és egyéb kincseket. 

Készítek nyuszi alakú pihe-puha kalácsot, ami vendégváró csemegének, vagy éppen locsolás után adható köszönő ajándéknak is beillik. Lesz még házi készítésű csoki, amit először egy erdélyi utamon kóstoltam meg, s azóta a szintén Erdélyből származó férjemmel minden nap ünnepre elkészítünk. 

Ennek a receptjét meg is osztom veletek, mert pofon egyszerű, nagyon finom és nem mellesleg sokkal különlegesebb, mint egy boltban vásárolt csokinyuszi vagy csokitojás. 

Tehát az erdélyi házi csoki hozzávalói a következőek: 

• 250 g cukor 

• 100 ml víz 

• 50 g cukrozatlan kakaópor 

• 125 g tejpor 

• 50 g vaj (+ kevés a forma kenéséhez) 

Elkészíteni pedig úgy kell, hogy: 

A tejport és a kakaót külön-külön átszitáljuk. A cukrot a vízzel felfőzzük. Forrástól számítva 3 percig főzzük, majd kanalanként hozzákeverjük a kakaót, és további 3 percig főzzük. Levesszük a tűzről, hozzákavarjuk a vajat, majd apránként hozzádolgozzuk a tejport. Kavarjuk, míg hűlni kezd. Kevés vajjal kikent tepsibe öntjük. Amikor kissé megkeményedik, darabokra vágjuk. 

A kész csokit akár egy szép dísztányéron tálalhatjuk, vagy celofánba csomagolva, piros masnival átkötve ajándékként adhatjuk a locsolóknak. 

A húsvét nem a költekezésről, a felesleges ajándékokról, a nem elvárható túlzásokról szól. Legalábbis nálunk nem, s mi azt tapasztaljuk, hogy így valamiért még szebb, még tisztább, még boldogabb és egyszerűbb az ünnep. Jó szívvel ajánlom tehát a mi sajátos ajándék alternatíváinkat, nálunk még nem volt ezekre az apróságokra panasz! 

Ferenczy Boglárka