Melyik a jó irány, ha kutyust szeretnél?


Ha házikedvencet szeretne az ember akkor, ha jól számolom nagyjából három esetleg, ha nagyon nagyvonalú vagyok és a véletlenül besikerült házi szaporulatot nem számítom a szaporítás tárgykörébe, akkor négy úton lehet gazdi. Most röviden ezeket az utakat szeretném átnézni veletek, közben az előnyökről, a hátrányokról és a buktatókról írok majd.


Szaporítók 

Kezdjük a legrosszabb eshetőséggel, vagyis azzal, ha szaporítótól vesztek kutyát.

Ki is a szaporító? Egy olyan ember, vagy emberek csoportja, aki üzleti céllal tart és állít elő kiskutyákat. Nem akarom teljesen feketén és fehéren ábrázolni a helyzetet, s azt mondani, hogy közülük mindenki rossz ember lenne. Sokféle szaporító van. Akad közöttük olyan, aki szereti a kutyákat, nem is feltétlenül a mennyiségre megy rá, csak van pár kutyusa és „szerelem gyerekként” meghirdeti az utódaikat, ha besikerednek. Vannak, akik már komolyabban művelik a kutyázást, sok féle kutyus tartanak, akár 20-30-40 ebet is tartanak, állandóan vannak almaik, és nagy tételben felvásárlóknak adják el őket, vagy ha rajtuk maradnak a kicsik, akkor felrakják őket az internetre és akár pont neked adnák el őket, aki most e cikket olvassa. Még talán köztük is lehet olyan találni, aki, ha jó és szeretetteljes körülményt nem is nyújt, de azért az alapvető méltóságát megadja a kutyusoknak, biztosítja a megfelelő élelmet, vizet, a mozgáshoz a teret és a szükséges takarítást, meg jó esetben az oltást… tehát a minimumot. S van a legalja. Az a fajta – bocsánat a kifejezésért – mocsok, akinek semmi nem számít csak a pénz. Ő az, aki disznóólban, áldatlan körülmények között tart, beteg, elhanyagolt, végtelenségig kihasznált állatokat, akiket abban a pillanatban el is dob, hogy nem tudnak több 20-30 ezer forintért eladható utódot gyártani. 

Amikor valaki a legolcsóbb kutyus veszi meg, ami csak elérhető az interneten, vagy amikor valaki a különböző kisállat vásárokról 20 ezer forintos kutyával tért haza, akkor jó eséllyel pont ezt, vagyis az állatkínázás egyik leggonoszabb formáját támogatja. Szerencsére ez utóbbira már nem lesz lehetőség, hiszen idén már tilos vásárokon kiskutyát eladni, de még így is ezer helyen futhatunk bele egy olyan” kihagyhatatlan ajánlatba”, aminek a vége az lesz, hogy egy beteg szülőpár, elhanyagolt, oltások nélküli beteg utódját visszük haza, akire aztán súlyos pénzeket költünk egész hátralévő hosszú, vagy éppen tragikusan rövid kis életében. 

Szerintem a soraimból kiderült, hogy a legjobban az ipari szaporítókra vagyok kiélezve, de alapvetően a háziszaporulat egyetlen formájával sem vagyok kibékülve, ugyanis szerintem túl sok kutya van már Magyarországon (a háztartások 56%-nak van legalább egy kutyája), és túl sok kutya van az utcán meg az állatvédőknél ahhoz, hogy bárki ész nélkül otthon kiskutyákat termeljen. 

Két etikus út létezik a gazdivá váláshoz az örökbefogadás és a tenyésztőtől történő vásárlás.


Tenyésztők 

Kezdjük a tenyésztőkkel! Kik is ők? 

Elviekben olyan elkötelezett állatbarátok, akik a fajta fennmaradása és nemesítése érdekében hoznak le almokat a lehető legjobb párosításokból. Azért fogalmaztam úgy, hogy elvileg, mert van a tenyésztőknek is egy olyan rétege, akit a kutyás társadalom is csak papíros szapinak hív. Ők azok, akik kiváltották a kennel engedélyt, teljesítik azokat az alapfeltételeket (tenyész szemle, szülői szűrések, bejelentések) mely jogosítja őket, hogy törzskönyves kiskutyát adjanak ki a kezük közük, de nem törekszenek a valódi minőségre, nem mennek egy sok száz, vagy ezer kilométerre egy minőségi kan kutyushoz fedezni, nem fordítanak időt, pénzt és energiát, hogy a kutyáikat versenyeken megméressék más kutyusokkal összehasonlítsák, nem biztosítanak a kutyusaiknak megfelelő körülményt, minőségi táplálékot és a lehető legkevesebb pénzt vagy időt teszik bele egy-egy felnövekvő alomba, hiszen a lényeg a pénz. 

Vannak ilyen „tenyésztők” ezért, ha úgy döntünk, hogy hajlandóak és képesek vagyunk több százezer forintot (manapság egy törzskönyves kutya minimum ára 1000 euró körül mozog) rászánni arra, hogy legyen egy megbecsült négylábú társunk, akkor érdemes nagyon jól körbenézni, sok-sok tenyésztőt felkeresni, írni a fajtagondozó szervezetnek és kikérni a vezető véleményét arról, hogy hová érdemes kennellátogatóba menni, s ezután feliratkozni valamelyik becsületes tenyésztő várólistájára. 

Pár gondolatot írok az árról is, mert ez egy nagyon érdekes kérdés. 

Miért kerül egy tenyésztői kiskutya több százezer forintba? 

Elsősorban azért, mert minőségi kiskutyát „előállítani” drága mulatság. Ha a tenyésztő azokat a költségeket, melyek a szülőpáros, vagy az anya kutya (szuka) tartásához kapcsolódnak nem is számolja bele az árba, vagy éppen a versenyek, eredmények költségeit, hiszen ezek akkor is felmerülnének, ha nem lenne alom, akkor is igen költséges annak a folyamata, míg a vevő hazavisz egy 10 hetes egészséges és szép kiskutyát.

Milyen költségek merülhetnek fel? 

Egy jó tenyésztő jó felszereléssel rendelkezik. Van minőségi elletőládája (130-150 ezer forint), ahol a kicsik és a mama az első heteket töltik, speciális vetbed-jei, amit a babák alá tesz (kell alsóhangon 7-8 belőle, s darabja 13-14 ezer forint), vitamin a mamának a termékenység érdekében (23 ezer forint), baba-mama vitamin a vemhesség és a szoptatás időszakára, baba bölcsi, ahol 3-4 hetes koruk után randalírozhatnak a kicsik (70-80 ezer), játékok, rengeteg kutyapelus, tisztító és fertőtlenítőszerek, minőségi táp az anyának, tejpor vagy kecsketej, ha nincs elég tejcsije a mamának, indítótáp a kicsiknek, aztán szintén egy nagyon minőségi táp amire át tudnak állni. És persze van több szűrővizsgálat a fedezés előtt (szem és csípő vizsgálat együtt minimum 50, de inkább 60 ezer forint), és tenyész szemle (18 ezer), meg kennel engedély (30 ezer), progeszteron szint mérések, hogy tudja a tenyésztő mikor kell fedezni (darabja 8-10 ezer forint és van, hogy 4-5 mérés is kell). A legdrágább pedig maga a fedezés, azaz annak megfizetése, hogy a tenyésztő egy másik tenyésztőtársának a minőségi, szűrt, versenyeken eredményes kanját bevonja a saját vérvonalába és utódokat hoz létre. Ennek a költsége a végtelenségig is elmehet, de a saját fajtámon (szamojéd spicc) belül úgy tudom, hogy az átlagár valahol 1300 és 2200 euró között mozog, tehát alsóhangon 600.000, de akár 1.000.000 forint is lehet a fedezés. Erre jönnek még rá az esetleges orvosi költségek, például vannak fajták, ahol császármetszéssel szülnek a mamák, ami szintén egy 60 és 100.000 forint között tétel. Költsége van az oltásoknak, a chipnek, a törzskönyvnek. 

Szóval higgyétek el a több százezer forintos ár nem azért van, mert a tenyésztő a vevőn akar meggazdagodni, egyszerűen csak szeretné, ha nagyjából fedezve lennének a költségei, s aki tőle vásárol az tisztelje meg a nem is olyan könnyű, és sok felelősséggel járó munkáját egy becsületes ár megfizetésével. 

A másik, amit a tenyésztőtől vásárolt kutya esetén meg kell érteni, hogy ezek a kutyák nem annyiban térnek el a szaporítótól vásárolt társaiktól, hogy drágábbak. Aki tenyésztőtől vesz kutyát, az valahol egy biztosítékot kap a minőségre, az etikus állattartásra, a jó genetikára és arra, hogy egy egészséges és stabil társa lesz sok-sok évre, na meg egy szakértő támogatása a tenyésztő személyében.

Persze azt is értem én, hogy nem mindenki engedheti meg magának, hogy ilyen drága kutyus vegyen, s sokan vannak, akik elvből nem költenének ennyit egy háziállatra. Nekik jó szívvel tudom ajánlani az örökbefogadást.