Citrom helyett limonádé, azaz nincs francia film egy csepp bánat nélkül, mégsem vidít fel semmi annyira, mint ezek a keserédes alkotások. 


Mikor felmerült a gondolata, hogy filmajánlót írjak a magazinnak, akkor megvallom először kicsit elbizonytalanodtam. Hazudnék, ha azt mondanám én nem nézem a Netflixet, vagy ne járnák néha napján moziban, bár az utolsó film, amit láttam a Babylon olyan rossz hatással volt rám, hogy egy időre elment a kedvem a nagyképernyőtől. Tehát az nem igaz, hogy nem tudnék miből ajánlani nektek, hiszen úgy nagyjából ismerem a film- és sorozatipar kínálatát, az viszont egy másik kérdés, hogy jó szívvel mit ajánlanék 2022, és a ’23-as év eddigi alkotásaiból. 

Éppen ezen dilemmáztam, mikor a nappaliból megszólalt egy ismerős dallam. Az Életrevalók kezdődött, az örök klasszikus kedvenc francia filmem, szóval rejtvény megoldva, már tudtam mit ajánlok, és közben sokadjára újra a film előtt ragadtam.

Így ezt a cikket most a francia filmeknek, és különös tekintettel egy rendkívül tehetséges, karizmatikus színésznek Omar Synek szentelem. Nem is egy filmet, hanem rögtön hármat ajánlok, természetesen mindegyiknek ő a főszereplője. 

Kötve hiszem, hogy a kedves olvasók ne hallottak már volna Omar Syről, de csak teljesség kedvéért idézzük fel ki is ez a sármos francia színészlegenda. 

Omar Sy az első színesbőrű színész, aki pontosan az Életrevalók című filmben nyújtott alakításáért megkapta a „franciák Oszkárját” a César-díjat, ezzel pedig utat nyitott a francia filmiparban a többi színesbőrű színésznek, ráadásul egy olyan komoly társadalmi problémára hívta fel a figyelmet, mint a bevándorlók helyzete és megítélése hazájában. Igen, a hazájában, mert ő már Franciaországban született és nevelkedett, szülei viszont szenegáli bevándorlók voltak. Érdekes és rendkívül tiszteletreméltó, hogy Omar Sy a legtöbb filmjében így az Életravalókban is szenegáli bevándorlót játszik. 

Miről is szól az Életravalók? 

Két teljesen eltérő hátterű, és egymással összehasonlíthatatlan, mégis hasonlóan nehéz keresztet cipelő ember találkozásáról, akik a közös útjuk során megmentik, megváltoztatják, sőt felemelik egymást. A nyaktól lefelé lebénult, éppen csak vegetáló életunt milliárdos a film végre újra családos ember lesz, a nyomortelepen tengődő, segélyekért sorban álló, társadalom által el nem fogadott színesbőrű férfi pedig lehőséget kap egy megbecsült életre. 

Igazi érzelmi hullámvasút ez az alkotás. Sírsz, nevetsz, majd megint sírsz. Nem tökéletes a végén a happy end, mint ahogy az életben sem lenne az, és pont ez a lényeg! A francia filmek az életet mutatják be. Úgy ahogy van. Átlag történeteken keresztül hoznak szórakozást, könnyeket és tanulságot az életünkben, és ahogy egyre több ilyen filmet nézünk rájövünk arra, hogy pont ugyanilyen a mi életünk is. Tökéletlen. Nem mindig jut boldog végkifejlet. Gyakran a legszebb pillanatokhoz is keserű szájíz párosul, ugyanakkor a legnagyobbakat éppen nyomorunkban nevetjük, és van olyan, hogy akkor érezzük magunkat a legjobban, mikor papírformán ezt semmi sem indokolná.

Tehát a francia film maga az élet. Egyszerű történetek, életigazságok, kellő mennyiségű humorba és iróniába csomagolva. 

Hasonló kaliber Omar Sy romantikus vígjátéka, vagy mondjuk valóságközeli drámája a Samba, ahol a színész egy olyan szenegáli menekültet játszik, akik már évek óta Franciaországban dolgozik, de amikor tartózkodási engedélyt szeretne kérni, akkor menekülttáborba zárják és a kitoloncolás veszélye fenyegeti. Itt ismerkedik meg egy szociális munkással, akivel egy idő után menthetetlenül egymásba habarodnak. Tabukat döngető film, ami az emberi egyenjogúságot teszi a középpontba egy szívet melengető (mégsem tipikusan romantikus vagy túlidealizált) történeten keresztül. 

A harmadik Omar Sy film, amit megtekintésre ajánlok a Derült égből apu. Az ötlet nem eredeti, egy adaptáció, de nem is ez a lényeg. Ismét egy teljesen átlagos történettel találkozhatunk, ami bármelyikünkkel megtörténhet, hiszen bármikor előfordulhat, hogy valaki egyedül marad egy kisgyermekkel. A nőknek talán ismerősebb a helyzet, de van, amikor a férfiakkal is előfordul. Így jár a főszereplő Omar is, aki egy rövid kaland járulékos meglepetésével, azaz újszülött kisbabájával egyedül marad, és nincs mese hedonista party arcból apává kell válnia egy pillanat alatt. A nehéz rész akkor jön, amikor 8 év után megjelenik az édesanya, ez is olyasmi, ami az életben megtörténhet, és amivel bárkinek meg kell tudni birkóznia, akkor is, ha nehéz, ha fájdalmas, ha küzdelmes, vagy ha nincs boldog végkifejlet. 

Az élet megy tovább a nehéz pillanatok ellenére is, sőt a megpróbáltatásaink alatt is lehet örülni, nevetni, megízlelni a keserűben az édes ízeket!

Nekem ezt üzenik a francia filmek. 

Ferenczy Boglárka