Az alábbi sorozatban a Balaton vidékén található, eltérő fejlődésű fürdőhelyeket mutatja be Kovács Emőke Balaton-kutató történész.

A vaspálya, kéjutazások, a déli part felfutása

Mielőtt a balatoni fürdőhelyek vázlatos történetét tovább folytatnánk, egy lényeges mérföldkőnél szükséges időznünk. Ez pedig az ún. déli vaspálya, azaz a déli vasúthálózat megépítése, amely a Balaton – elsősorban déli partjának – életében új fejezetet nyitott.

A vasútvonal építésének terve már 1855-ben megfogalmazódott, majd megkezdődött a tőkés befektetők és a Balaton környéki megyék versengése, a vasútvonal irányairól. Az 1850-es évekre rajzolódott a terv: a somogyi partokon fog végigfutni a vaspálya. Hamarosan elkezdődött a Császári és Királyi Déli Államvasút irányításával a nyomvonal kiépítése a két végpont: Buda és Nagykanizsa között. A munkát 1859 februárjában indították el a Balaton parti szakaszon, a 221 km-es vonalat végül 1861. április 1-jén nyitották meg az utazóközönség előtt. A természeti csapások végigkísérték az építkezést, elsősorban a Balatonnal kellett megküzdeniük a kivitelezőknek. 1862 tavaszán már jelentkeztek a problémák: a jégzajlás és a hullámverések, a Balaton vízszintjének emelkedése tönkretette a töltést, ezért sürgősen megoldást kellett keresni. Hamarosan megkezdődött a hatékony vízszintszabályozás és a Sió fazsilip felállításának tervezése. Mindennek eredményeként 3 láb (0,92 m) nagyságú lecsapolás történt meg a Balatonszabályozó Társulat – gróf Zichy Ferenc elnökletével – hatékony koordinálásával. Így 1863-ban már Siófok is kaphatott vasútállomást, addig csak Szántódon, Bogláron és Szentgyörgyön működtek indóházak. A túlpartra a Kisfaludy gőzös szállította az utasokat az 1864-ben megépített siófoki mólóról. Eddigre azonban már a dél-balatoni települések megkezdték a vasút okozta előnyök kihasználásával fejlesztéseiket és lényegében ezáltal idővel konkurenciát is teremtettek a dalmát tengerparti nyaralásoknak. Fontos még az 1896. július 15-i dátumot is megemlíteni, amikor a Kaposvár-Fonyód vasútvonal is bekapcsolódott a Balaton minél előbb történő elérésébe.

A Déli Vasúttársaság már 1862 nyarán ún. balatoni különvonatokat indított Budáról, hajnali 5-kor. A szerelvény 8.45-kor érkezett meg Szántódra, ahonnan az utasok 10 órakor Füredre érkeztek meg. Ezt a szántódi megállót váltotta fel 1863-tól a siófoki állomáshely. A korszakban kéjutazásoknak is nevezték ezeket a tavi vonatozásokat, a Pesti Napló 1870 májusában már a következő hirdetést tette közzé:

„Dr. Mangold, Balaton-Füred derék fürdőorvosa pünkösd első és második napján kéjutazást rendez a regényes Balaton-Füredre. Az utazók pünkösd vasárnapján félhat órakor reggel külön társaskocsikon a déli vaspályához, innen külön vonattal Siófokra s onnan a Kisfaludy-gőzösön Füredre vitetnek. A visszautazás az nap este 7 órakor történik. Pünkösd hétfőjén ugyané programm szerint egy második kéjvonat is indul Pest-Budáról Füredre. Az árak igen olcsón vannak számítva. Egy második osztályú jegy oda és vissza 6 frt, egy harmadik osztályú 4 frt 70 kr. E kéjutazásnak, melynek, ha az idő kedvez, bizonyára számos részvevője lesz, csak azon egy hibája van, hogy mindkét napra szóló jegyek nem adatnak ki, pedig bizonyos, hogy igen sok részvevő két napot is óhajtana a bájos fekvésű Füreden tölteni.”

A déli vaspálya szolgáltatásait egyre többen vették igénybe a tóhoz érkezők, bár még a 19. század végéig beszámoltak fennakadásokról. Ilyen eset történt 1879 májusában, amikor a Balaton megáradt és a fonyódi hegy alatti töltést jócskán megrongálta. Ilyenkor napokig tartott a töltés helyreállítása, a síneket tartó talpak végei a vízben úsztak. Később a vízszíntszabályozásokkal és a mederkarbantartásokkal mérséklődtek ezek a problémák.

A déli vasút fontos infrastrukturális változást hozott, de nem oldotta meg a tó zavartalan elérését, hiszen az északi part települései csak 1909 után kapcsolódtak be a vasúti forgalomba. A vasút közelebb hozta a fővárost a Balatonhoz, ám egyre sürgetőbbé vált az északi part bevonása is. Ezért 1888-ban megépült a Balatonszentgyörgyöt Keszthellyel összekötő, 10 km hosszú helyiérdekű vasút. 1902-ben már a Keszthely-vidéki vasúttal Tapolcáig lehetett utazni, 1909 júliusában pedig a MÁV átadta a forgalomnak a pusztaszabolcsi-tapolcai vonalszakaszát.

Híres fürdőhelyek a Balatonnál- 1. rész

Híres fürdőhelyek a Balatonnál- 2. rész

Dr. Kovács Emőke
Történész
Balaton kutató
www.facebook.com/drkovacsemoke

Főkép: balatonfured.hu