St. Lucia

Jártak már olyan helyen, ahol a parkoló tábla kiegészítője egy figyelmeztető felírat, annak érdekében, hogy óvakodjon éjjel a vízilovaktól? Szerencsecsillagom Dél-Afrikáig repített, s ott ismerhettem meg azt a helyet, St. Luciát, ahol ilyen izgalmak (is) várnak a turistákra.

St. Lucia KwaZulu Natal tartományban található, a St. Lucia tó torkolatának Indiai-óceánnal határos szegletében levő félszigeten. A település egy igazi üdülő paradicsom, széles fő útja mentén vendéglőkkel, szállodákkal, üzletekkel, kézművesek standjaival, az utcán sétálgató zulu népviseletbe öltözött fiatalemberekkel, akik ha látják az érdeklődést azonnal táncra kelnek. Az emberek mosolygósak és kedvesek. Megérkezésünket követően elfoglaltuk szállodánkat, amely St. Lucia bevezető útjához közel, mégis a település szívében helyezkedett el. Az Elephant Lake Hotel ideális kiindulópont a település és környéke felfedezésére. A tulajdonosnő felhívta a figyelmet arra, hogy feltétlenül zárjuk be a teraszajtót sötétedéskor, majd elemlámpákat nyomott a kezünkbe, hogy vigyük magunkkal, ha este sétálni megyünk. Mivel elég későn értünk St. Luciába, csak egy rövid sétát tettünk a városkában. Néhány lépés után a szomszéd szálloda parkolójánál máris látható volt egy veszélyre felhívó kiegészítő tábla, miszerint óvakodjunk éjjel a vízilovaktól. Ez is bizonyította számunka, hogy igaz az útikönyvek állítása, ez a hely a vízilovak Mekkája. A vízilovak egyébként nappal a vízben dagonyáznak, általában este jönnek ki legelni a városka területére. És komolyan kell venni az intelmet, mert ezek a 2 tonnás állatok 30 km-es sebességre is képesek és nem tréfálnak!

A Reef & Dune éttermének főútra néző teraszát választottuk vacsoránk színhelyéül, ahol remek előételeket követően - amely boereworsot (helyi kézműves kolbász) is tartalmazott -, egy isteni kudu sültet választottuk főételként, amelyhez egy testes fokföldi stellenboschi cabarne savignon vörösbort kínáltak.

 A vacsorát követően a fő utcafényében, kezünkben az elemlámpákkal sétáltunk vissza hotelünkbe. A bőséges vacsora nem engedte meg, hogy azonnal álomra hajtsam a fejem, amit nagy szerencsének tartok, mert így részese lehettem a látványnak, ahogy a szálloda egész éjjel kivilágított parkjában, a medence mellett két víziló lófrált.


Másnapra egy hajós körutazást tervezünk a Lake St. Lucián, amely világhírű víziló, krokodil és különleges madárvilágáról. A Santa Lucia elnevezésű kétszintes hajóval napsütésben, kellemes, langyos szélben indultunk felfedezni a vízilovak és krokodilok természetes élőhelyét. Alighogy kiértünk a folyó közepére, máris irányt változtatott kapitányunk, a parthoz közelített, ahol egy egész csorda víziló, szülők, gyerekek lubickoltak a vízben. Utunk során több ilyen csapattal találkoztunk, akik a hajó felső fedélzetéről nagyon barátságosnak tűntek, ahogy vidáman dagonyáztak a vízben. Kedvünk lett volna közéjük ugrani egy kis pancsikolásra, de gondoljunk csak bele, 1,5-2,5 tonnás állatokról van szó!

A kormányos a víz két partja között ingázva haladt. Az egyik oldalon krokodilok úszkáltak, majd pár méterrel arrébb szinte mozdulatlanul feküdtek a part menti homokban. A kapitány felhívta a figyelmünket a part menti, szinte áthatolhatatlan növényzetre, a fákon lévő egyedülálló madárvilágra – sólymok, darugémek, flamingók, pelikánok, kolibrik –, amelyek közül kiemelkedett az afrikai halászsas, elegáns, finom fehér tollszegéllyel. Fejének teteje, tarkója és hasa fehér.  Turánk során varázslatos és szemet gyönyörködtető érintetlen természeti látványban volt részünk.


Tobak Viktória

Fotók: Fábián Gabi