Mióta az eszemet tudom, mindig viszketett valamim. Babaként minden fotón hatalmas, piros foltok színesítették az arcomat, később a hajlataimat, amiket az egész gyerekkoromat végigkísérő rémségesen büdös, ragacsos gyógyszertári krémekkel igyekezett édesanyám kezelni. Kamaszkoromra enyhültek ezek a kiütések és a rémkrémektől is végre búcsút vehettem, hogy a 14. szülinapom környékén felköszöntsön egy masszív szénanátha. Onnantól az orrom, szemem, szájpadlásom viszketett nyaranta (és most is). Míg mások a vízben őrjöngtek augusztus közepén, én a parton ülve fújtam az orrom. Frenetikus volt.

Az igazi horror azonban az első terhességemkor érkezett el; a teszten megjelenő két csíkkal szinte egyszerre csillapíthatatlanul, őrjítően és szüntelenül viszketni kezdtek a kézfejeim. Tényleg majdnem megőrültem. Nappal még csak-csak uralkodtam magamon, de éjszaka, álmomban véresre vakartam a kezeimet. Persze „rendes” várandósként hallani sem akartam holmi szteroidos krémről és inkább kipróbáltam a ráolvasást is, de még az sem segített. Gumikesztyűben mosogattam, kesztyűt húztam az utcán – csak rontottam a helyzeten. A viszketéshez néhány hét múlva hatalmas kiütések is csatlakoztak a felkaromon és az arcomon. És akkor megadtam magam. Visszakullogtam a bőrgyógyászatra, ahol egy rokonszenves, fiatal doktornő meggyőzött arról, hogy se a babának, se nekem nem lesz bajunk a gyógyszertári krémektől. Azóta is áldom a nevét. Mert, ha csoda nem is történt, de jelentős enyhülés igen, a viszketés csökkent, a foltok elhalványultak, a szülés után már csak a kézfejemen maradtak kiütések, amiket hidratálóval egészen jól karban tudtam tartani és azóta viszonylagos békében élünk az ekcémám és én. Vagyis éltünk a koronavírus és a „Mossál kezet!” mantra megjelenéséig.

mit-tegyek-hogy-a-kezmosas-ne-fajjon

A félóránkénti, szappanos kézmosás parancsa pár nap alatt visszaállította a bőröm legrosszabb állapotát és hatályon kívül helyezte az eddigi trükkjeimet.

Az ekcéma ugyanis állandó, extrém bőrszárazsággal járó betegség, ami a környezeti hatások függvényében javul vagy rosszabbodik, hosszabb-rövidebb időre teljesen el is tűnhet, de nem lehet „kigyógyulni belőle”. Hatalmas ellensége a nagy meleg és erős hideg, az izzadás, és a szárító hatású kozmetikumok, mint a szappan! Ami viszont a koronavírus legnagyobb ellensége!

A szükség nagy úr, így pár napnyi őrült vakarózás után e-mailen, fotók segítségével konzultáltam a bőrgyógyászommal és a tanácsait követve, valamint a saját tapasztalataimat hozzátéve sikerült újra elviselhető állapotba hozni a kezemet.

A következőkben minden hasonló problémával küzdő sorstársammal szeretném megosztani azokat a trükköket és praktikákat, amik nekem beváltak.

  • Krémezni, krémezni, krémezni! Minden kézmosás után hidratáló krémmel bekenem a kezem, a táskámban is mindig tartok kis kiszerelésűt.
  • Saját szappan: natúr szappant használok (a kecsketejes vált be legjobban) és ahová tudom, viszem magammal egy kis nylonzsákban. Kerülöm a folyékony kézmosószereket.
  • Mindig teljesen szárazra törlöm a kezem, ha más nincs, papírzsebkendővel.
  • Kézfertőtlenítőt csak akkor használok, ha elkerülhetetlen és amint lehet, lemosom a kezemről és krémezek.
  • Ha sérült a bőröm (sebesre vakart), de nem tudok kezet mosni, sensitive popsitörlővel tisztítom a kezemet. A kézfertőtlenítő elviselhetetlenül égeti a sérült bőrt. Persze, amint lehet, pótolom a kézmosást.
  • Ha nagyon ég és viszket a bőröm, a felírt gyógyszertári krémeket használom. Nem kell félni a szteroid tartalmútól sem! Csak „tűzoltásra” használom, amint megnyugszik a bőröm, lemegy a gyulladás, visszatérek a hidratáló krémekhez.
  • Hidratáló krémekből illatmenteseket használok, lehetőleg zsírosabbat. (Melegben persze jók a könnyebb állagúak, a lényeg, hogy minél kevesebb adalékanyagot tartalmazzanak.)
  • Kerülöm a tejtermékeket.
  • Kesztyűben végzek minden házimunkát, a portörlést is, mert a házipor is irritálhatja a bőrt. Ha gyulladt a bőröm, cérnakesztyűt húzok a gumikesztyű alá és igyekszem minél hamarabb levenni, a kezemet leöblíteni és bekrémezni.

Farkas Bernadett