MIT TENNÉL A HELYEMBEN?

SZERKESZTI AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ

Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hat unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldania a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.Kedves Ildikó, szerintem a női egyenjogúság hiányosságaiért  nemcsak a férfiakat kell hibáztatnunk, hanem önmagunkat is! Én például pocsékul érzem magam huszonegy évesen a rendezettnek tűnő családomban., amiről egy hatvan felé közeledő „nő”, nevezetesen az anyukám tehet. Kérem, ne értsen félre, szeretem őt, csakhogy nálunk nyoma sincs a nemek közötti egyenlőségnek! Ugyanis anyu elképesztő tisztelettel és kímélettel bánik a bátyámmal, közben modern, felvilágosult asszonynak tartja magát, humánpolitikai területen dolgozik. A két évvel idősebb tesóm műszaki főiskolára jár, én egyetemre, ami anyu gondolkodásmódja szerint azt jelenti, hogy az én időmbe belefér a mosogatás, a takarítás, a kimosott ruhák elpakolása meg a bevásárlás, közben „szegény gyereknek”, mármint a testvéremnek sokat kell tanulnia… Nálunk apunak és a bátyámnak az a dolga, hogy ápolják a kertet, zárják el a vízcsapot télen, javítsák meg az elromlott bringákat meg a rolót, karácsonykor állítsák fel a fenyőfát, és anyut fuvarozzák kocsival! Ennyi. Csakhogy a kertünk kicsi, a bringáink jó minőségűek, a roló ritkán romlik el, nekem is van jogosítványom… Legutóbb már ordítottam a tesómmal, amikor reggeli után lazán felállt, és az asztalon hagyta a piszkos tányért, a morzsahegyet, a koszos bögrét, mindent. Ő nevetett, anyu haragudott. Rám. Mert a mi családunkban nem szokás üvöltözni. Ha ez így folytatódik, elköltözöm a barátnőmhöz, az albérletébe, mert nem leszek tovább cseléd. És tudja, kivel tol ki anyu rajtam kívül? A testvérem leendő feleségével, akinek egy pasával kell majd élnie. Kedves Ildikó, mi a véleménye?Tisztelt ifjú hölgy, kevés helyem maradt a válaszra, mégis teljes terjedelmében közlöm a levelét, mert tapasztalatom szerint a jelenség nem egyedi!  Igen, nagyon sok édesanya „túlkíméli” a fiát, amivel neki is árt. Hiszen egy olyan családban, ahol mindenki dolgozik és/vagy tanul, a háztartás terheit is közösen kell viselnünk. És az a fiú, aki elkényeztetett mama kedvenceként cseperedik fel, nagyot fog „koppanni” egy tartós kapcsolatban vagy házasságban, mert már az én generációm sem kedvelte a pasákat, hát még az öné…?! Kedves Levélíróm, javaslom, mondja el az édesanyjának mindazt, amit nekem leírt, talán „felébred”, mert ezen a gyakorlaton akkor is változtatni kellene, ha számára ez volt a szülői minta. (Sajnos a női mártíromság néha égig ér, hiszen volt olyan riportalanyom, aki egyedüli családfenntartóként robotolt a munkanélküli férje mellett, mégis természetesnek tartotta, hogy ő vásárol és főz.) De én halványan bizakodom, mert az ön korosztálya más, hiszen egyre több olyan fiatalemberrel találkozom, aki kedves, okos lányra vágyik, nem háztartási alkalmazottra.

Kedves Olvasók, szeretettel várom ezentúl a leveleiket, hogy szakemberként, barátnőként válaszolhassak a beszelgessunk@vkulcsarildiko.hu vagy a vki@tvnetwork.hue-mail címen! 


Mit tennél a helyemben? I. rész


Mit tennél a helyemben? II. rész


Mit tennél a helyemben? III. rész


Mit tennél a helyemben? IV. rész


Mit tennél a helyemben? V. rész


Mit tennél a helyemben? VI. rész


Mit tennél a helyemben? VII. rész


Mit tennél a helyemben? VIII. rész


Mit tennél a helyemben? XI. rész