Szüleink „vívmányaként” itt kísért a mű-anyag, ami mára mindent beborított: jött, látott és győzött.

Sokan vívmányként élik meg a műanyagok jelenlétét életünkben, mert könnyű. Alig van súlya és nagy teherbírású is lehet. Könnyen tisztán tartható és viszonylag olcsó. Ha akarom, kis helyen elfér, ha akarom, beborít egy stadiont. Könnyű vele bánni, mert mosható, praktikus, könnyen formálható és eldobni is olyan semmis. Alig észrevehető. Tényleg olyan könnyű? 

Könnyű, több értelemben. A műanyagot kis kockázattal, tervezhetően lehet előállítani, feldolgozni és piacra dobni. A műanyag előállítása függetleníthető az életben zajló folyamatok nagy részétől, mert műanyag, s mint ilyen, nincs jelen a Természetben. Gyakorlatilag. Persze, mert élettelen. És az is marad, amiért lebomlani sem fog. Túlél minket is. Nem moshatja el az ár a termését, nincs gond a tűző nappal és nem kell locsolni, sem szellőztetni. Nem csak az előállítása könnyű, de számos területen, széles rétegnek eladható. Szervetlen, tehát könnyen hasznosítható kockázatok nélkül.

 

Könnyű a súlya, emiatt a mozgatása is egyszerű. Akkor is, amikor úszik az óceánok felszínén és a halaink gyomrát megtöltötte! Miért gondoljuk, hogy ez nem ér el minket, amikor ugyan abban a vízben szeretnénk fürdeni, abból a vízből kifogott halat megenni, vagy vízzel megitatni gyermekeink! Milyen garanciát adhatunk a jövő generációjának az életre? Az Ő életüknek mi lettünk a záloga! Észrevették? Műanyaggal már minden szennyezett. Kimutatható mértékű a bennünk, emberekben felhalmozódott mennyisége. Tudták? Júliusban elkezdhetünk figyelmet szentelni a műanyagnak azért, hogy kevesebbet terheljük magunk és a környezetünk. Nézzük, mit tehetünk?!

Tanácsok
 

1., Lehet, hogy először csak észleljük, hogy mennyi minden készült műanyagból vagy mit csomagolnak, mibe?! Meg fognak lepődni! Lehet, hogy aztán eszünkbe jut bevásárlás előtt magunkkal vinni egy már meglévő alkalmatosságot otthonról? Lehet, hogy aztán inkább csomagolás nélkül, maguk választják ki az almát és saját szatyrukban vásárolnak? Lehetőségek!

Valós kérdés – amit a szokásainknál kezdve kell megvizsgálni – hogy valóban szükségem van minden egyes zsömle-vásárlásakor a neylonra? Valóban előre kell csomagoltatni a felvágottat, sajtot, zöldséget, húst, kakaót? – de hát a boltok erre álltak rá! A vásárlásban nem az a jó, hogy nem kell vele foglalkoznom? – kérdések! És a természetes vizek tetején úszó műanyag kilométerei? – kit érdekel? Ki akar ilyen vizeken evezni? Abban úszni? És a halak, amiket aztán kifogva meg is etetnek velünk?

 

2., Mi lenne, ha júliusban olyan táskákba vásárolnék, amik már megvannak otthon. Mi lenne, ha attól lenne valami olcsó, mert sokszor használom ugyanazt és nem attól, hogy eldobhatom? Mi lenne, ha magam választanám ki a nekem tetsző árut és pont annyit vennék, amennyire szükségem van – s ehhez otthonról magammal vinném, amibe majd beleteszem? Mi lenne, ha nem akarnék rohanni a vásárláskor, hanem élvezném, hogy megválaszthatom, mivel táplálom/tartom/ töltöm az életem?!

3., Lehet, hogy azonnali eredményként kevesebbet költenék, és nem kellene kidobnom, ha valami nem fogyott el és tönkrement? Lehet, hogy kevesebb dolgot vennék, ha előre átgondoltam a szükségleteim és felkészültem a vásárlásra, még akkor is, ha egy napi/heti bevásárlásról van szó? Lehet, hogy akkor nem vennék akciósan fölösleges dolgokat? Lehet, hogy olcsóbb lenne a termelőtől, a készítőtől, vásárolni akár csomagolás-mentesen? Lehet, hogy a termelő is megbecsülve érezné magát, mert a vásárló személyes mosolya, kézfogása, visszatérése és vásárlással kifejezett megelégedése éltetné napjait?

Linka