Olyan szerencsés lány vagyok, hogy két nagymama szoros közelségében nőhettem fel és azóta, dédszülővé érett nagyanyáim ma is velünk vannak .

Mióta az eszemet tudom, szerettem a meséiket hallgatni. Nem tündér vagy népmesék voltak ezek, hanem az ő gyermek és fiatalkoruk történetei. A régi fényképek nézegetése közben egy elmúlt, nehéz, számomra mégis lenyűgözően egyszerű, praktikus és takarékos világba repülhettem.

Felnőtt fejjel visszagondolva a nagyik meséire fiatal és gyermekkorukból, megállapítottam, hogy az 1900-as évek elejének asszonyai a takarékosság és újrahasznosítás bajnokai voltak.

Persze sok külső körülmény határozta meg a hétköznapjaikat: az általános szegénység – nagyszüleim földművesek voltak -, a világháborúk alatti nélkülözés és a fogyasztói társadalom „nem létezése” mind egy takarékosabb, ésszerűbb életmódot alakított ki. Még felsőbb körökben is erénynek számított, ha egy gazdasszony takarékos.

Összeszedtem néhány dolgot a száz évvel ezelőttről, amelyek ma is megállják a helyüket, ha takarékosan, kevés hulladékot termelve szeretnénk élni és óvni a környezetünket:

  • Nagyiék a kútból ittak, ingyen. Mi már ezt nem nagyon tehetjük meg, de azt igen, hogy mosható üvegkulacsokat használunk és csapból iszunk. Magyarországon kiváló minőségű a csapvíz, a kulacsot magunkkal vihetjük és nem kell útközben palackozott italt vásárolnunk. Nyilvános ivókutakból ingyen meg is tölthetjük őket.
  • Később jött a szódavíz és a fröccs, ami ma is elérhető. Ha szénsavas vízre vágyunk, kisebb településeken működnek a szikvíz-cseretelepek! Tartósan buborékos szódavizet szerezhetünk be a palackos víznél jóval olcsóbban. Ha erre nincs lehetőségünk, szerezzünk be kicsi, házi szódagépet!
  • Régen nem létezett kidobott étel vagy alapanyag. A húsok csontjaiból leves készült, a nyesedékekből alaplé, még a levágott zöldséghéjból is készítettek zöldséglevest! Ezt mi is megtehetjük. Vegyük csonttal a karajt vagy tarját, a csonttal készült hús sokkal finomabb és a nyers vagy akár megmaradt csontból készítsünk levest! Vegyünk egész csirkét és az aprólékból szintén leves, a többiből bármi készíthető. A szikkadt kenyér kiváló pirítós vagy melegszendvics alapanyag, a száraz kifliből készül a legjobb mákos guba. A lehetőségek végtelenek, kérdezzük csak meg a Nagyit!

nagymama-1

  • Régebben nem létezett kidobott ruha sem. Az itt-ott megkopott ruha anyagának „szép” részéből készült a gyerekek ruhája. A foltos abrosz tiszta részéből a kötény, az agyonmosott holmikból a konyharuha vagy portörlő rongy.
  • Új ruha vagy ruhaanyag is csak egy-két évente vagy ünnepekor került a házba. A meglévőket alakították át: fodrokat, gombokat, a tehetősebbek szőrmét, csipkét vettek fel és le és szabást alakítottak, máris máshogyan festett a ruhadarab. Ez ma se ördöngösség. Hosszú szoknyából és nadrágból könnyen lehet rövid, kabátokra kerülhet fel és le kapucni, bolyhos vagy szőrös gallér és mandzsetta, alkalmi ruhából lehet hétköznapi. A kopott, megunt ruhákat, régi textilpelenkákat befoghatjuk takarításra vagy felszabdalva saját készítésű párnába tölthetjük.

Ha nem tudjuk mi magunk megcsinálni, nem biztos, hogy a varrások és átalakítások olcsóbbak, mint egy új ruha vásárlása, de szeretett darabjaink megmaradnak és a túlfogyasztásnak is ellenálltunk.

  • Pelenkamosás. Mára új életre kelt: olcsóbb, mint az eldobható és környezetbarát. Nagyiéknak még nem volt más választása, mi szerencsére dönthetünk. Mennyivel könnyebb Nekünk! A mosógép elvégzi munka dandárját, a mosható pelus viszont sokkal jobb a baba bőrének, mert jól szellőzik, ha ökomosószerrel és öblítő nélkül mosunk, irritációt sem fog okozni az érzékeny popsikon.
  • Az elszántabbak beszerezhetnek mosható intim betétet és popsitörlőt is. Bizony, nem olyan rég a nők még felszabdalt rongyokat használtak és kimosták őket.

Tisztában vagyok vele, hogy a XX. század első felének társadalma és a megelőző korok emberei azért éltek így, mert nem tudtak máshogyan. A technikai fejlődés és a fogyasztói társadalom sokat könnyített a hétköznapi életen és elhozott nekünk egy hatalmas adományt is: a választás lehetőségét.  Megtehetjük, hogy a lehető legkönnyebben, leggyorsabban és legpraktikusabban éljük a hétköznapjainkat és azt is, hogy kicsit körülményesebben, lassabban, de takarékosabban és környezetbarátabb módon.

Döntsön Mindeni belátása szerint! (Előtte azért meghallgathatja meg a nagyszülőket is.)

 Farkas Bernadett