A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava, páratlan az élővilága, csodálatos a környezete, mozgalmas a történelme. Ezekről sokan sokszor meséltek már, olyanok, akik nálam jobban ismerik a magyar tengert és történelmét.

Ezért inkább annak szeretnék pár sort szentelni, hogy mit jelent számomra ez a szép nagy tó.

A Balaton minden életszakaszában képes élmény adni az embernek. Kisgyerekként számomra Zánkát jelentette, ahol minden évben 10 napot táborozunk az iskolánkkal. Ki nem hagytam volna semmi pénzért és mai fejemmel az elképesztően hideg 21-22 fokos vízben is hatalmasakat játszottunk, pancsoltunk. Mindegy volt az időjárás, hőmérséklet, csak a strandon legyünk már! (Hogy voltam erre képes…?) Persze szerettem az évi egy-két családi nyaralást is, mikor apukám válláról ugrálhattam a vízbe vagy az öcsémmel gödröt ástunk az iszapba egész nap és valahogy nem fenyegetett a leégés veszélye. Mindig szép barnák lettünk, de sohasem égettek.

nekem-a-balaton

Később, érettségi után a szabadság nagy élményét hozták a balatoni barátnős nyaralások. Ilyenkor már szülők nélkül, akár egy-egy napra is nekivágtunk a másfél-két órányi vonat-, később autóútnak. Sátoroztunk, a magunk urai voltunk, miközben a tó feletti naplementét bámultuk. Már kamaszként is érdekeltek a Balatonhoz köthető történelmi személyiségek és helyek. Imádtam (imádom) a Jókai villát Balatonfüreden, a József Attila Emlékházat Balatonszárszón, a keszthelyi Festetics-kastélyt, az edericsi Afrika Múzeumot.

Felnőttként még egy picivel többet fogtam fel a Balaton jelentőségéből. Elkezdtem meglátni a tó szépségét önmagában. A nádasokat, a benne élő madárvilágot és a jelentőségüket, a környező szőlőkből áradó szépséget és lassúságot, a kirándulóhelyeket, kaptatókat. A vitorlásokat és a hajnali, kihalt vízpart végtelen nyugalmát. Mindazt, amit a strandokon túl a Balaton szó jelent.

nekem-a-balaton2

Mióta szülő lettem, a gyerekeimtől elcsaklizott úszógumin ringatózva pár perc alatt teljesen el tudok lazulni és fel tudok töltődni.  Azóta a Balaton jövője is fontossá vált számomra. Sokáig valahogy úgy gondoltam, hogy történjék bármi, a Balaton mindig itt volt, van és lesz. Ez sajnos nem így van, de úgy érzem, a helyzet jó és biztató, mert a Balaton nem csak divatos, hanem értékes is nekünk, magyaroknak. Élvezzük, szeretjük, fejlesztjük úgy, hogy közben vigyázunk is rá. Aggasztó környezetvédelmi hírek mindig érkeznek, de eddig ezeket eddig tudták orvosolni elkötelezett szakemberek. Bízom benne, hogy a jövőben is így lesz, és ahogy a gyerekeim végigmennek a felnőtté válás szakaszain, őket is elkíséri nyaranta egy darabon a Balaton.

Mert a Balaton a miénk. Nekem nem a Riviéra, az más. Hanem a mi Nagy Tavunk.

Fotók: Pinterest

Farkas Bernadett