Jó lenne, ha vége lenne a karanténnak, hangzik fel belső hangtalan sóhajunk.

Szeretnék most egy kis együttérzést és elfogadást közvetíteni felétek. Megértéssel fordulni hozzátok és elmondani, hogy most sem vagytok egyedül.

Elindult az egész karantén-túra és már lassan szeretnénk beérkezni a végállomásra, ami valahogy mindig egy kicsit messzebb és messzebb kerül tőlünk. Úgy érezzük, hogy mintha futnánk az állomáson álló vonat után, ami sajnos elkezd kimenni az állomásról és látjuk, hogy lemaradunk  de futunk utána veszettül. Végül lemaradtunk! Hadd bíztassalak, hogy ezzel nem vagy egyedül mind lemaradtunk, lemaradtunk a terveinkkel, álmainkkal, és a lelkesedésünkkel, küzdelmeinkkel. De tudod mit gondolok, hogy aminek mennie kell, hát engedjük el! Amiért meg kell feszülnünk, azt ne engedjük tovább működni az életünkbe, hiszen az élet nem szenvedések állandó ismétlődései. Meg kell tanulnunk jól elengednünk. De vajon milyen is a jó elengedés?

Olvastam egy életreszóló fantasztikus könyvet az elengedésről, amit most nagy szeretettel ajánlok mindenkinek, mert annyira egyértelmű és érthető, hogy a zsigereid is érzik, hogy ez a könyv neked íratott, mert befogadja a teljes valód és megszólít minden szívet.

Dr. David R. Hawkins: Elengedés avagy Az önátadás útja

Mikor könyvajánlót írok, mindig úgy érzem, hogyha már írok egy-egy gondolatot a könyvről, az már nem adja vissza igazán a könyv tartalmát, sőt azt is gondolom, hogy a könyv belső energiája sem úgy jut el hozzád, ahogy azt igazán mindannyian megérdemeljük. Így hát egyoldalú amit írok, de ha van egyetlen egy gondolat is, ami AHA élményt okoz benned akkor ne habozz, higgy nekem erre a könyvre megéri befektetned, mert megtérül…

Az én korszakom egy megtorpanás időszaka volt, pont olyan mint a mostani, amiben egy kicsit minden megállt és ilyenkor nagyon nehéz, hogy újra indulj. Így hát a vesztesek nyugalmával kezdtem el olvasni a könyvet és igyekezni kinyitni minden csatornámat, hogy befogadjam az üzenetét. Hamar észrevettem, hogy behúzott, vagyis nem tudtam letenni. Elkezdtem olvasni vagy arra vágytam, hogy haza érjek és újra olvassam. A könyv tele van példákkal is amivel folyamatosan segít minket a megértésre, holott a megértést is el kell engednünk. Olyan szép az egész könyv, mert éppen, hogy megérted, utána jössz rá, hogy mindent amit most befogadtál önmagaddal kapcsolatban az érzéseiddel kapcsolatban, kételyeiddel, félelmeiddel azt most el kell engedned. És ebben a gyógyító elengedésben fog megoldódni. Egyszerűbben megfogalmazva, ha feljön egy érzés, félelem, kétely, bármi, fogadd el, öleld magadhoz, majd tedd bele egy gyönyörű dobozba és engedd fel az égbe! És ahogy a hozzá fűződő érzéseidet elengeded, jönni fog a megoldás, egyből, másnap vagy amikor neked arra szükséged van!

Így történt velem is, éppen egy nagy nehézségben voltam és valahogy hiába tettem meg mindent, semmi sem jött össze, nem kaptam válaszokat, nem kaptam lehetőségeket és csak egyre jobban elkeseredtem. Elolvastam a könyvet és úgy voltam vele, hogy na jó, most kipróbálom. Feljött az érzés és megkérdeztem magamtól, hogy most mit is érzek. Kétségbeesettség, elkeseredés, elveszettség, semmi mást nem tettem, csak elkezdtem elfogadni, hogy most így érzek, és mindezeket az érzéseket bele tenni ebbe a dobozba és elengedni az ég felé. Tettem a dolgomat, majd visszaültem a gép elé, mire jött az e-mail egy új állásról. Ledöbbentem, alig pár óra telt el és előtte hónapokon keresztül feszültem, idegeskedtem. Akkor ott minden megoldódott és helye lett egy új érzésnek az elégedettségnek. A régi érzés pedig már tova tűnt.

Szóval, úgy vélem kérdezzük meg magunktól mit is érzünk most, mi van bennünk. Aztán fogadjuk el, öleljük meg az adott érzést. Majd tegyük egy dobozba. Végül engedjük el! Hadd jöjjön az új érzés a helyébe, a megoldás pedig hadd hulljon az ölünkbe.

Apró idézetek a könyvből:

  1. Ne a válaszokat keresd, hanem engedd el a kérdés mögötti érzést!
  2. A legtöbbünk számára a legnagyobb stresszt zömében nem a külső ingerek jelentik, hanem a saját elfojtott érzelmeink nyomása.
  3. Amint hajlandóak vagyunk szeretetet adni, azt gyorsan követi a felfedezés, hogy eleve szeretettel vagyunk körülvéve, csak egész egyszerűen nem tudtuk, hogy férjünk hozzá.
  4. A negatív érzések elengedése az ego visszafejtése, amely minden egyes próbálkozásnál ellen fog szegülni.
  5. Az önátadás állapotában már nem a külvilág a megelégedettség forrása, hiszen a boldogság forrását megleltük magunkban.

Szeretettel ölellek kedves Nőtársaim!

Mitruczky Szandra