Egész nap nagy volt a nyüzsgés, a készülődés december 18.-án a Normafa Idősek Otthonában. Rendkívüli nap volt ez a nap. A Csak Nőknek Magazin a Magyar Divat Szövetséggel karöltve divatdélutánt szervezett a otthonban. Már a divatbemutató is szokatlan volt ebben a környezetben, de az hogy a 70-80-as évek egykori sztármanökenjei mellett az otthon lakóinak vállalkozó kedvű hölgyei is kifutóra léptek, az már igazán felrúgott, minden eddig megszokottat. A Magyar Divat Szövetség „Titkok nőknek” – rendezvénysorozatának legutóbbi – „Elődök és utódok” c. diavetítésessel kísért bemutatóját aktualizálta Vámos Magda, Eötvös-díjas divattervező, a Szövetség elnöke dr. Móricz Éva elnökségi taggal karöltve, és teremtett ezzel egy kellemes hangulatú délutánt a Normafa Idősek Otthona lakói számára. A bemutatón minőségi kollekciók (Anita Hungária Kft.- fürdőruha, Katerina Couture – alkalmi ruhák, Hannah – városi öltözetek, Pásztor Anna szőrme kollekció) kerültek bemutatásra, az aulában pedig egészségmegőrzést segítő vitamin és étrend kiegészítő termékek csalogatták az idős embereket.

 

Normafa Idősek Otthona – Örök ifjú hölgyek bemutatója

 

A készülődés közben Kovács Magdolna, a Csak a Nőknek Magazin tulajdonosa kapta mikrofon végre Franciskát, az otthon lakói közül, azt az idős hölgyet, aki nemcsak a divatbemutatón vállalt manöken szerepet, de az otthon lakói között „motor” szerepet játszik, legalábbis, ami az idős lakótársak megmozdítását, kimozdítását illeti.
A ma is fiatalos, vidám, Kanadából hazatelepült Franciskát arról kérdeztük, milyen életutat járt be, hogyan került Kanadából a Normafa Idősek Otthonába?.

 

 

Íme a válasz:

 

– Magyarországon éltem. Emlékezésemet a háborúval kell kezdenem. Aki akkor élt tudja, nehéz idők voltak. De nem csak a háború évei voltak nehezek, hanem azok is, amelyek azután következtek. És jött ’56. Ekkor férjemmel és fivéremmel úgy határoztuk, hogy van bennünk annyi erő, hogy elhagyjuk az országot, és máshol kezdjünk új életet. A fivérem angol szakos volt, a férjem német szakos és én is egészen jól beszéltem angolul, ezért Kanadát választottuk új életünk helyszínéül. Én brókerként dolgoztam, a férjem a Torontói Egyetem gazdasági igazgatója lett.

 

– Amikor férjem nyugdíjba vonult elhatároztuk, hogy szétnézünk a világban, és megkeressük azt a helyet, ahol szeretnénk nyugdíjas éveinket leélni. Ekkor ő, egyedül ellátogatott Magyarországra és talált az Agancs utcában egy szép lakást, gyönyörű kilátással, kedves és mosolygós embereket. Megkérdezte tőlem, mit szólnék hozzá, ha megvennénk ezt a lakást, visszajönnénk Magyarországra és itt élnénk le életünk hátralévő részét? Én természetesen rábíztam a döntést. Ha ő úgy gondolja, hogy itt boldog lenne, hát rendben. Ő intézte a lakásvásárlást, a bútorok kiválasztást.

 

– Amikor én is eljöttem és megnéztem a lakást, én is szembesültem a csodálatos kilátással, és a kedves szomszédokkal. Csodálatos éveket töltöttünk itt a Szabadság-hegy oldalában a férjemmel. Amikor a Normafa Idősek otthona még szálloda volt, gyakran jártunk ide sörözni, kávézni. De a férjem sajnos meghalt és egyedül maradtam. Így a lakás már messze esett a várostól, egyedül nehéz volt eljutni egy színházba, egy kiállításra és én nem akartam senkinek a terhére lenni. Közben láttam, hogy az egykori szálloda idősek otthona lett. Eljöttem hát megnézni és megbeszéltem a beköltözés feltételeit, részleteit. Hát így történt, hogy hamarosan be is költöztem és nem bántam meg. Itt mindenki nagyon kedves. Az étkezés nagyon jó és változatos.

 

– Amikor beköltöztem 80-an laktak a Normafa Idősek otthonában, de mindenki csak ült és nem csinált semmit. Meg kell mozdítani az embereket! – gondoltam. És elkezdtem szervezkedni. Opera – és színházlátogatásokat szerveztem. Kártyázunk, kanasztázunk, römizünk. Van egy csodálatos virágos kertünk, amit az egyik itt lakó házaspár ültet és gondoz.

 

– Ha valaki megbetegszik, akkor sincs gond, hiszen állandó orvosi felügyelet van. Ha szükséges, az orvos szakrendelésre küldi a beteget, akit az otthon kocsija elfuvarozza a kívánt helyre.

 

– Szervezünk kirándulásokat is. Évente megyünk szüretelni. Persze a mi munkánk nem olyan intenzív, mint a gyakorlott fiataloké, de nagyon jól esik együtt dolgozni, csevegni. Arról nem is beszélve, hogy a munka bejezése után, a szőlészet fogadójában műsorral és finom vacsorával kedveskednek.

 

– A karácsonyi ünnepek is nagyon kellemesen telnek. Közös ünneplés nincs, hiszen sokan elmennek, de mindig ünnepi vacsora van, mindenki kap ajándékot és szép karácsonyfa áll az ebédlőben és a társalgóban. Én tavaly karácsony után rendeztem egy összejövetelt, amelyen 39 vendég volt.

 

– Fontos, hogy elfogadjuk a korunkat, ami nem jelenti azt, hogy leragadjunk. A korral nekünk is haladni kell. Volt például ingyenes számítógépes és internet tanfolyam is itt az otthonban. Azt hiszem, hogy a lakók közül szinte mindenkinek van számítógépe, amit használ is. Én például a kanadai barátaimmal e-mailen kersztül rendszeresen tartom a kapcsolatot. A skype-ot azért nehezebb használni, mert nagy az időeltolódás. Az internet nélkül már nehéz lenne az élet. Hála azonban a technikának, így élő tud maradni a távoli kapcsolat is.

 

– Mindent összevetve itt minden nagyon jó és remélem, hogy így is marad.

 

Eddig tartott Franciska rövid beszámolója és izgatottan ment a sminkbe, mert az idő elszaladt és lassan kezdődik a show. Mi megköszönjük a kedves beszámolót és kíváncsian várjuk az örök ifjú hölgyek bemutatóját.

 

Ács Klára

Normafa Idősek Otthona:

Simó Zoltán

Ügyvezető igazgató

1121 Budapest. Normafa út 50.

Tel: 06/1-458-3925

simo.zoltan@normafaotthon.hu