Tanácsok óvodakezdéshez

 Magyarországon minden 3-ik életévét betöltött gyermek óvodaköteles, legkésőbb ekkor érkezik el az első nagy elválás pillanata szülő és gyerek között. Ilyenkor lazítunk először azon a szorításon, amivel gyermekünk kezét fogjuk születésétől kezdve.

Minden család életében nagy változást jelent az óvodakezdés. Hogy ezt hogyan éljük meg, egyforma arányban függ gyermekünk személyiségétől és a mi hozzáállásunktól. Egy szorongó, szomorú szülő mellől biztosan nem fog vidáman indulni az óvoda új és ismeretlen világába egy kisgyerek, ezért mi szülők is nagyon sokat tehetünk azért, hogy a lehető legkisebb traumát jelentse az óvoda.

Hogyan készítsük fel gyermekünket az óvodai életre, melyek azok a képességek, amelyekkel fontos rendelkeznie, mielőtt belépne az óvoda falai közé? Vegyük sorra őket!

  1. Önálló öltözködés

Törekedjünk rá már nyáron, hogy gyerekünk megtanuljon egyedül öltözni szeptemberig: bele tudjon bújni a nadrágjába, pólójába, pulóverébe, tudjon kabátot, cipőt felvenni. Cipőből a bebújós, tépőzáras változatot érdemes beszereznünk, egy háromévestől nem várható el, hogy tudjon cipőt kötni. Természetesen mindig segíteni fognak az óvónők és dadusok, ha szükséges, de nekik is nagy könnyebbség, ha a gyerek képes az önálló öltözködésre.

  1. Önálló étkezés

Kiemelten fontos az önálló étkezés képessége, mert arra nincs lehetőség egy óvodai csoportban, hogy az óvodapedagógus a gyermek mellé üljön és etesse. Fontos tehát, hogy az oviba érkező kisgyermek tudjon önállóan kanalat és villát használni, valamint tudjon pohárból is egyedül inni.

  1. Szobatisztaság, önálló wc használat

Az óvodaérettség fontos kritériuma a nappali szobatisztaság és a képesség, hogy a gyerek jelezze, ha wc-re kell mennie. Ebben a korban természetesen előfordulnak véletlen balesetek (pl. a gyerkőc nagyon belefeledkezik a játékba és későn szól), ilyenkor nincsen semmi probléma, és az óvodák többsége toleráns ezzel kapcsolatban.

Nem kell azonban túl nagy feneket keríteni annak, hogy gyermekünk mire képes és mire nem ovikezdéskor, mert ott majd megtanulja. A gyerekek az óvodában nagyon szépen alkalmazkodnak, illetve ellesik társaiktól a szükséges tennivalókat, és ebben nagy segítségükre lesznek az óvónők, dadusok is.

Sokkal fontosabb a lelki ráhangolódás!

A kicsiket elsősorban érzelmileg kell felkészíteni, és szülőként nem szabad azon izgulni, ha valami esetleg még nem megy neki, mert az majd szépen alakul, ha az idegrendszere is megérik rá.

beiratkozas

Fontos a pozitív kommunikáció és legfőképpen az, hogy a szülő lelkileg miként viszonyul az óvodakezdéshez. A gyermek ugyanis megérzi, ha szülei úgy engedik el, hogy biztonságban tudják, illetve azt is, ha bizonytalanság van bennük és ezeket az érzéseket átveszik.

Az ovira sok beszélgetéssel, mesékkel, saját ovis történetek elmesélésével lehet hangolódni. Remek felkészítő mesekönyvek léteznek óvodakezdéshez, például: Vadadi Adrienn: Leszel a barátom? Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok, Bartos Erika: Bogyó és Babóca az óvodában.

Némileg könnyebb a helyzet, ha gyermekünk bölcsődéből megy óvodába, de ez esetben sem várhatjuk el a zökkenőmentes, azonnali váltást. Új helyre, közegbe, új társak és gondozók közé kerülni egy 3 évesnek akkor is nehéz, ha szerzett már előtte közösségi tapasztalatokat.

Mindig tegyük lehetővé számára, hogy megoszthassa velünk, mi történt az óvodában! Hallgassuk figyelmesen, reagáljunk, hogy érezze, figyeltünk rá!

Az ottalvásnál sokat segíthet egy alvótárs (pl. kedvenc plüssállat, rongy; aki cumizik, attól ne most vegyük el).

Mindenképpen érdemes először úgy alakítani a beszoktatást, ha lehet, hogy eleinte csak délelőtt legyen a gyermek oviban, majd fokozatosan álljon át ottalvósra.

Ne feledjük! Ha a gyermek még nem járt bölcsibe, akkor ez lesz számára az első kilépés a családból, és ez lesz első hosszabb távolléte is az édesanyjától, ami mindenképp nagy hatást gyakorol a lelkére. Rendkívül fontos tehát a biztonságos, szerető, támogató háttér a szülő részéről.

Farkas Bernadett