A járványnak vége lesz – előbb vagy utóbb – és valamilyen érzéssel fogunk visszagondolni rá. Ahogy az lenni szokott, minden rosszban van valami jó. Vegyük ezeket sorra és már most gondoljunk rá mosolyogva, távolba révedő tekintettel, ahogy az ötven év körüli férfiak szoktak mesélni a sorkatonai élményeikről, nők a szülésükről.

MI LEHET JÓ AKKOR EBBEN A HELYZETBEN?

  • Aki otthonról dolgozik, nem utazik. Budapesten pl. nem utazik napi két órát. Mint egy kérdőjel, ahogy bezsúfolódik a közlekedési eszközbe.
  • Aki bejár dolgozni és kocsival megy, mint kés a vajban, úgy száguld ötvennel a városban. Ráadásul olcsó lett a benzin.
  • Aki bejár dolgozni és tömegközlekedést vesz igénybe, ritka jó úton jut be (mármint ritkán járó, de akkor szellős).
  • Nem költünk a munkahelyi ebédre, valamit bekapok jelszóval, hanem otthon pepecselünk vele.

penzugyek-a-jarvany-utan

  • Megspóroljuk szórakozási költségeket, otthon nézzük az ingyen filmeket. Elővesszük a 20 éve vásárolt albumokat és végre átnézzük.
  • Pár óra alatt átképeztük magunkat tanítónéninek vagy -bácsinak és magyarázunk, leckét ellenőrzünk, fegyelmezünk. Megtanultuk újból értékelni a pedagógus munkáját. Pedig nekünk csak egy-két gyerekre kell figyelni, nem egy zsák hangyabolyra.
  • Minden nap együtt ebédel a család, azaz minden nap vasárnap van. (De akkor miért dolgozunk ebéd előtt és után is a munkahelyi anyagokkal?)
  • Hetente egyszer megyünk vásárolni, akkor is listával, nem is költünk feleslegesen. Vagy mégis?
  • Állandóan versenyt futunk az élelmiszerek lejárati idejével. Ezt is meg kell enni, az is fel van bontva. Rakott krumpli tonhalkonzervvel?
  • Kevesebb blúzt, inget kell mosni – vasalni. Igaz helyette megvarrtuk a szájmaszkot lepedővászonból és azt mossuk vasaljuk. De azokat legalább nem tudjuk kiégetni.

Dr. Marczi Erika
+36-30 / 280-7475
emarczi@hu.inter.net