Június 9-10. a Pünkösdi ünnepkör.
 
A Húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott ünnep a kereszténységben a pünkösdi ünnepkör, ami a harmadik legnagyobb keresztény ünnep. Neve a görög pentékoszté (ötven) szóból ered.
 
A Szentlélek e napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra.
 
A pünkösd az ószövetségi zsidó népnél eredetileg aratási hálaadó ünnep volt, majd a mózesi törvény emléknapja lett, amikor arra emlékeztek, hogy Isten szövetségre lépett népével, Mózes törvényt hirdetett. Az ünnepet sávuótnak, a “hetek ünnepének" nevezik, mert hétszer hét nappal pészah után ülik meg.
 
A magyar ünnepkörben már pünkösd szombatja is ünnep volt. Régen ezen a napon hajnalban megfürdött a közösség minden tagja a patakban, hogy elkerülje őket a betegség, és a rontás se foghasson rajtuk. A néphit szerint, ha pünkösdkor szép az idő, akkor jó lesz a bortermés.
 
 
A legismertebb pünkösdi népszokások egyike a pünkösdi királyválasztás:
 
Európa-szerte elterjedt a király és királyné választása, és már a középkor óta vannak adatok erről az eseményről. Ügyességpróbákkal választották ki (lóverseny, bikafékezés, bothúzás, kakasütés) a falu legényei közül a győztest. Hatalma néhol egy napig, de gyakrabban egy évig tartott. Nem véletlen a közmondás sem: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.”
 
A cím különös előjogokkal járt. Büszke viselője ingyen ihatott a falu kocsmájában, külön meghívás nélkül részt vehetett a lakodalmakon, mulatságokban, kortársai kötelessége volt minden ellenszolgáltatás nélkül őrizni a jószágait. A szokásnak Jókai Mór Egy magyar nábob című regényében is emléket állít.
 
Pünkösd a legényavatás ideje is egyben, lényege pedig az volt, hogy ettől kezdve udvarolhatott, járhatott kocsmába meg bálba a felavatott legény.
 
A pünkösdi királyválasztásnak is – mint a legtöbb népszokásnak – van gyermekjáték-változata: a fiúgyerekek gallyakat dugdostak le a porba, két fiút befogtak lónak és hajtották a gallyak között és körül, miközben énekelték a „Mi van ma, mi van ma…” kezdetű jellegzetes pünkösdölő éneket.
 
A múlt századi adatok még szólnak pünkösdi király- és királynéválasztásról nagylányok és legények köréből. A palócoknál a legények külön egy királyt, s a leányok is egy királynőt választottak
A XX. században a pünkösdi király- és királynéválasztás már csak a gyerekek és a kisebb lányok körében ismert, illetve a hagyományőrző csoportok által tartott szokás.
 
A másik ismert gyermekjáték a hesspávázás, ami az erdélyi Sóvidéken ma is élő pünkösdi népszokás. A csoportokban 5-8 lány szerepel, a legkisebb közülük a királylány, s van egy fiú is, aki a király. A többiek a “ludak”, ők viszik a zászlót. Nagyon fontos, hogy minden szereplő remek énekes, s bátor fellépésű legyen. A király feladata pedig a pénzadományok gyűjtése és megköszönése, amit a hesspávázás végén szétosztottak egymás között.
 
“A pünkösdi rózsa
Kihajlott az útra
Gyere be Viola
Szakassz egyet róla.
Én már szakasztottam,
El is hervasztottam
De még szakasztanék
Ha jóra találnék.
Ha jóra, ha szépre,
Régi szeretőmre,
Hess páva, hess páva
Királyné pávája."

 

 

 
 
Szabó Ágnes