„Aggodalomra semmi ok.”

Ne kezdjünk el pánikolni, mert azzal a lehető legrosszabbat tesszük, amikor egy éppen felnőtté váló személyiség azt látja a szülein, hogy egyáltalán nem képesek megugrani a vele kapcsolatos problémákat, na akkor már elkezdhetünk pánikolni! De mielőtt pánikolnánk egy jó bor társaságában és szerelmünkkel leülve, osszuk meg egymással milyen is volt kamasznak lenni?! Valószínűleg úgy beszélünk róla, hogy milyen izgalmas volt, végre többet tehetek, mint amikor kicsi vagyok. Jó a barátokkal együtt bulizni. A családom pedig állandóan rendszerezni akar és korlátozni. Ilyen és ehhez hasonló gondolatai lehetnek egy kamasznak. Mindazonáltal, hogy előiskolája a felnőtté válásnak, hosszú és rögös út, míg eldöntik gyermekeink kik és mik akarnak lenni. Gondoljunk csak bele valóban olyan érzés lehet ez, mikor egy függőhídon átmegyek egy szakadékban és csak a két korlát van ott segítségképpen. Egyensúlyozok egy számomra ismeretlen világ felé, és millió dolog van alattam, kiugrani még nem merek, de a másik oldal biztonságot nyújtó részét még nem érzem. Két világ között vagyok. Ha mindezekbe belegondolunk és ez lesz a kulcsa mindennek. Próbáljunk belegondolni és átérezni milyen az, amikor két világ között vagyunk, voltunk?! Ismeretlen, félelmetes, vágyakozásokkal teli, izgalmas, éppen olyan amilyennek látni akarjuk. Tanítsuk meg ebben az időszakban a gyerekeinknek azokat a megküzdési stratégiákat amiket mi is ismerünk. Mutassuk meg nekik, hogy ami félelmetes, lehet izgalmas. Amit még nem ismerek, lehet kihívás. Amit elutasítok, azt érezhetem másképpen és kipróbálhatom, hogy megtudom e változtatni a körülményeimet. Egy ember hozzám való érzéseit vagy egy helyzet végkimenetelét. És valóban valami véges mégis az életben, tudjam, ott már nincs helyem és egy jobb vár rám. Tanítsuk meg a gyermekünknek tehát, hogy micsoda kincs és micsoda identitás. Viszont van egy igazán szívbe vágó dolog amit most mondani fogok. Azt tudja igazán, aki önmagát is kincsnek tartja és képesnek mindenre, aki tudja, hogy irányítója az életének és bármit megold, aki feldolgozta saját sebeit és a gyermekét nem saját jövőjének megváltoztatására alkalmazza. Kemény szavak és kemény dolgok, amiket ha belátunk és megtanulunk önmagunkkal így együtt élni, igazán kemények leszünk nem csak külső erővel mutatva azt. Kincsnek kell látni önmagunkat is, kiaknázni a lehetőségeinket, tudni, hogy a növekvő gyermekünk, hogy lesz igazi érett személyiség és micsoda erő van abban. Most már a világ egy kicsit az övé és mindent megtapasztalhat, megérezhet, alakíthat, megszülhet és ebben az egészben mi is ott leszünk mint egy fantasztikus pihenőhely a tó mellett, ahol mindig vár a befogadó szeretet.

Ötletek a Kamaszkorra:

  1. Legyen otthon egy jó bor, ha feladnád! Ne felejts el nevetni!
  2. Számolj el tízig mielőtt leszidod!
  3. Ne utasíts, adj nagyobb teret és abban lehetőségeket, ne utasításokat!
  4. Ne legyél a barátja, légy a példája!
  5. Ismerd meg a barátait!
  6. Szeresd meg a hobbijait, mutasd meg a sajátodat!
  7. Mindig érvelj, hogy mit miért teszel!
  8. Szeresd!
  9. És a másik legfontosabb fogadd el, hogy önmaga legjobb verziója lehessen!

Mitruczky Szandra