A rákból felépülve én lelkileg is újjászülettem.

Második születésnapomat onnan számolom, amikor elolvastam ezt a gondolatot:

AZT ADOD A GYERMEKEIDNEK, AMI TE VAGY!

Azóta sok ilyen erős mondattal találkoztam és váltam tőlük jobb emberré, jobb társsá és jobb szülővé. Írásaimban ezeket mutatom be Neked, remélem Te is sokat nyersz velük.

Ma arról fogok Neked írni, én mit tettem nap, mint nap azért, hogy sikertelen legyek!

Csupa olyan dolgot, amit rögtön fülön csíphetsz akár Te is magadon. Főleg olyan hétköznapiakat, amikről nem is gondolnád, hogy beletaszít minket a sikertelenségbe. Amikkel saját magunkat tesszük lúzerré. Ahogy én is tettem.

Kezdjük az elején!

Miket csináltam én azért öntudatlanul, hogy ne lehessek sikeres?

 „A sikertelen emberek és a sikeresek is két dologra gondolnak. Az előbbi arra, hogy mi történt és ki tehet róla, az utóbbi, hogy mi a célja, és mit kell tennie érte.”

 Ezek a fránya gondolatok.

Igen, hány éven át pörgettem a negatív eseményeket ezerszer végig magamban! Keresve a felelőst és felmentve önmagamat vele. Elment vele negyven évem az aktuális történéseken rágódva, egy helyben toporogva, sehová sem tartva…

Ezen gátló gondolatok miatt nem csoda, hogy mindig másokról beszéltem. Főleg arról, kire haragszom és kiket hibáztatok a problémáimért. Partnert hozzá találtam bőven (nem kellett lasszóval fognom), hogy a beszélgetéseim többsége arról szóljon, milyen szerencsétlen áldozat vagyok, milyen rossz a világ és mások mennyire kitoltak velem. Minden alkalommal panaszcsomagot cseréltem azzal, akivel találkoztam.

Azóta megtanultam, hogy a sikeres emberek kizárólag arról beszélnek, hogy mit fognak létrehozni. Nem is tudnának másról, mert csak azon jár az agyuk. Kis gyakorlással én is belejöttem.

Sokszor sajnáltam is magamat, mint a sikertelen emberek, ha a dolgok rosszra fordultak. Még most is emlékszem a tehetetlenségemre, ahogy bele tudtam süppedni a saját önsajnálatomba. Szinte utáltam magamat a sorsomért. Egy orvos döbbentett rá először arra, hogy megnézzem egy kudarc mivel segíti az életemet, akkor, amikor leukémiás lettem. Megkérdeztem tőle, túl lehet-e élni a ezt a betegséget és csak ennyit mondott:

„Igen, Attila. Ha rájön, miért akar meghalni!”

Én megkerestem a gyilkos kórban az értékes tanulságot, mit tanulhatok belőle – életemben először. Ahogy a sikeres emberek teszik, amikor gond áll az útjukba. Azóta köszönettel tartozom a leukémiának. Felnyitotta a szemem és egy új, minőségibb életbe kezdhettem. Régen sikertelen mentalitással csak beszéltem róla, mit kéne megtennem a sikerért. Sosem tudtam belekezdeni valamibe, váltani pedig végképp nem. A „majd egyszer”-szigeteken éltem a „de jó volna, ha…” felsóhajtással.

A sikeres emberek viszont mindig cselekszenek. A cselekvés-orientáltság, ami őket megkülönbözteti a többiektől. Azóta törekszem arra, hogy ne csak magyarázzak valamiről, hanem vágjak bele és csináljam is. Az „előző” életemben kényelmesen éltem. Nem fejlesztettem magam, nem voltak komoly céljaim. Maximum annyi, hogy hetente el tudjak jutni horgászni. Nem olvastam könyveket, hétvégente addig aludtam, amíg tudtam, plusz erőfeszítésekre lusta voltam a munkámon kívül…

A sikeres emberek ellenben szokást kreálnak abból, amit a sikertelenek, mint én nem szeretnek megcsinálni, mert felismerték, hogy ez a siker ára.

Manapság már kidob az ágy a céljaim miatt, mindennap olvasok, önfejlesztő videókat nézek, stb.

Negyven éves korom előtt nem volt életcélom, mégis elfoglalt voltam és rohantam reggeltől késő estig. Elapróztam magam, én magam raktam tele a napom felesleges tennivalókkal. Legyen elég ízelítőül, hogy régen több, mint százszor nyitottam meg a telefonom, hátha kaptam valakitől egy üzenetet vagy egy érdekes kommentet. Micsoda időpazarlás. Pedig a sikeres emberek az életcéljukból indulnak ki, azért tesznek minden nap. Ma már az a legfőbb cél lebeg a szemem előtt, hogy bevezettethessek egy mindennapos tantárgyat az iskoláinkba, ahol a gyerekek arról tanulnak, hogyan lehetnek jobb emberek, jobb társak és jobb szülők…

Mekkora különbség!

Láthatod, jó pár dologgal ránthatjuk be magunknak a kéziféket vagy taposhatunk a gázra a siker felé vezető úton. Úgymond beprogramozzuk magunkat a gondolatainkkal, a kimondott szavainkkal, a tetteinkkel és a szokásainkkal… Emiatt vált szórakozásommá megvizsgálni mit gondolok, mit mondok és mit teszek, mert már tudom, hogy ezen múlik a sikerem/sikertelenségem. És nem csak az enyém, hanem a gyermekeimé is. Talán ez még fontosabb! Ők azt hiszik a példámból, hogy így érdemes élni. Még ha rossz is ez a példa, át fogják tőlem venni és leutánozzák.

Semmi esetre sem szeretnék visszanézni a saját sikertelenségem, vergődéseim az ő életükben.

Mert azt adod a gyermekeidnek, ami Te vagy…

Úgyhogy kívánom Neked, hogy szeress Te is felelősséggel és legyél sikeres!

Mester Attila

Apjafia blog alapítója

www.mesterapia.hu