A sportos, egészséges életmódra való nevelést nem lehet túl korán kezdeni. A rendszeres mozgásnak kezdetektől fogva be kell épülnie a gyerekek életébe, hogy később felnőttként is evidenssé váljon a mozgás igénye.

Minden felelős szülő tudja ezt és esélye sincs elfelejteni, mert lépten-nyomon emlékeztetik rá különböző cikkek, reklámok és kotnyeles ismerősök. Ugyanakkor könnyű belecsúsznunk abban, hogy a sportolást örömforrás helyett véresen komolyan vesszük. Pedig iskolás korban az a legjobb, ha a mozgás a szórakozást és kikapcsolódást szolgálja és nem jelent kötelességet.

Óvodás korú gyermekek esetében könnyen el lehet kezdeni az ismerkedést a sporttal. Az ovisok szívesen mozognak, sokféle sportot ki tudnak már próbálni, általában ilyenkor kezd körvonalazódni, kinek mihez van tehetsége.

A nehézségek az iskolában kezdődnek. Az iskolába kerüléssel a gyerekek világa gyökeresen megváltozik, hirtelen nagy teher kerül rájuk az addigiakhoz képest, könnyen előfordul, hogy nap végére úgy elfáradnak, hogy sem kedvük, sem erejük edzésre, tornára menni.

Ez nem tragédia! Az iskolában is heti több alkalommal szerepel az órarendben kötelezően testnevelés, ha úgy látjuk, ennyi elég a gyerekünknek, fogadjuk el, ne erőltessük a további sportolást! Helyezzük előtérbe a tanulást, szabadidejében járhat zeneórákra vagy otthon több időt fordíthat a tanulásra, pihenésre. A további mozgáshoz hétvégenként, közösen csináljunk kedvet! Kiránduljunk, biciklizzünk vagy egyszerűen menjünk ki a játszótérre!

sport-es-bizonyitvany-1

Ha úgy tapasztaljuk, csemeténk szívesen sportol, mozog iskola után is, az edzésektől feltöltődik, netán még tehetséget is mutat egy adott sportban, bátran tegyük számára lehetővé, hogy kibontakozhasson! Ugyanakkor azt is fogadjuk el, hogy a rendszeres, pláne versenyszerű sportolás mellett (heti 4-5 edzés és a hétvégi verseny) nem várható el maximális teljesítmény az iskolapadban is! Természetesen van olyan gyerek, aki képes rá, de ez nem általános és nem elvárható.

A legfontosabb szempont, amit ilyenkor figyelembe kell vennünk, az (ilyenkor is) gyermekünk érdeke, hozzáállása és teherbírása. Sok gyerek könnyedén és szívesen teljesít heti három-négy edzést iskola után, mások, még ha tehetséget mutatnak is valamilyen sportban szívesebben molyolgatnak iskola után otthon színezővel, gyurmával vagy olvasnak. Mindenkit más tölt fel.

Ismerjük meg és fogadjuk el a gyermek személyiségét és képességeit, ne akarjuk megváltoztatni, ne kérjünk többet, mint amire jó kedvvel képes!

Ha sportban tehetséges a gyermekünk, legyünk erre büszkék! Az iskolai bizonyítvány pedig nem határozza meg kizárólagosan egy gyerek jövőjét, különösen kisiskolás korban.

Mindig mérjük gyermekünket a saját képességeihez, ne azt nézzük, mire lehetne képes még, hanem legyünk büszkék arra, amire már most az!

Ennél többet nem adhatunk nekik.

Farkas Bernadett