Szavakkal nehéz elmondani, hogy mi is a belső béke, meg az elégedettség, viszont vannak olyan élmények, amelyekhez ezt a pozitív érzést mindannyian kötni tudjuk. Ki ne szeretné olyan nyugalomban tölteni a napjai nagy részét, mint ahogy a kisgyerekek belevesznek a játszásba, vagy még inkább olyan élvezettel nevetgélni, mint a csecsemő, amikor feldobják a levegőbe. Kicsit izgató, ugyan akkor mélyen szeretettbe ágyazott és éppen ezért biztonságos életérzésre vágyik a felnőtt ember.

 

 
Az egészségesen ingerdús környezetből átkerültünk a végletekig ingerdús technikai civilizációba, ahol esélyünk sincs minden egyes bejövő ingert feldolgozni. Ezáltal adaptációs tevékenységeink állandósult lemaradásba kerültek,… valójában már legkésőbb iskolás korunk óta. A “fegyelmezett diák” nem engedi meg magának, hogy saját érzékelésein keresztül viszonyuljon az újdonságokhoz, hanem a tanulás stratégiáján keresztül sajátít el viszonyulási sémákat. Később a munkahelyeken szintén az a “rend”, hogy a cég értékrendjén keresztül lássuk a világot. Aztán civilben, mint fogyasztók, olyan reklámdömping alapján “tájékozódunk”, hogy az alapos informálódás és a felelősségteljes döntés szinte teljesen kizárt. Sémákat követünk, amelyekről legtöbbször nem is vesszük észre, hogy nem a mi saját véleményünk. A marketingesek jól dolgoznak: egy életen át el lehet lenni a “nyugati világban” úgy, hogy észre sem vesszük a vágyainknak és a döntéseinknek a manipulálását. Csak azt tapasztaljuk nap mint nap, hogy túlterhelő ez a napi hajtás, zsong a fejünk, hasogatnak az ízületeink, közben pedig tompának és kedvetlennek érezzük magunkat. Belül egyre mondogatjuk: “Csak lenne már egy pár órám magamra… és élhetném a kisgyermekek gondtalanságával a napjaimat!"

 

 

 

 

 

 

 

Persze, hogy segít a masszírozás, néha még egy jó kávé is segít egy kicsit, de azért érezzük, hogy ennél több kell. Mélyebb lazításra vágyunk.
Sokan erősebb kémiához nyúlnak és a hangulatjavító tablettáknak is van érezhető hatásuk. Vajon mennyi ideig elégítenek ki a szurrogátumok? Pótolhatják a pihentség és erő érzetét az erős hatóanyagok? Kezdhetjük a napot energiaitallal következmények nélkül? Miért halogatjuk a dolgot mindaddig, amíg elkezdünk belebetegedni?

 

 
A lazítás megkezdésének legfőbb akadálya az szokott lenni, hogy elvárásaink vannak a végeredménnyel kapcsolatban. Lazításnál is ugyanaz a teljesítménykényszer jellemzi a hozzáállásunkat, mint a napi munkáknál. Mélyen belül tudjuk, hogy a lazítás lényege az, hogy nem helyezzük magunkat nyomás alá, viszont leggyakrabban eluralkodik rajtunk az időbeosztás tervezésének szigora. A fenyegető belső hang ezt mondja: “Csak kevés időm van relaxálni, tehát hamar el kell jutnom a lelki és a keringési egyensúly állapotába."
Az igazság viszont az, hogy pici eredményeknek is meg kell tanulnunk örülni. Mivel saját ritmusunkban haladunk, ezért számunkra az a változás a jelentős, amelyet mi magunk érzékelünk. Elkedvetlenedni csak az szokott, aki nem a saját ritmusában várja a változásokat, hanem másokhoz, külső elvárásokhoz hasonlítja a pillanatnyi haladását. A lazításra és a lelki egyensúly megteremtésére is ez igaz: mindenki a saját testtudata szerint érzi magát hajszoltnak, fáradtnak, ólmosan nehéznek, vagy könnyűnek, frissnek és életvidámnak. Amennyiben a kicsi ellazulásoknak is tudunk örülni, – ha például a vállunk és a tarkónk kevésbé szorít – akkor ez motiválólag hat és egyre gyakrabban kívánjuk ezt a megkönnyebbült állapotot elérni. Mivel egyre jobban odafigyelünk és egyre többször sikerül kicsit jobban érezni magunkat, arra következtetünk, hogy hamarosan még sokkal ellazultabb állapotot is elérhetünk, azaz napi teendőinket még könnyedebben, még kevesebb fájdalommal is végezhetjük.

 

 

 

 

 

 

 

Ezen a ponton meg kell különböztetnünk a fájdalmat a szenvedéstől. Fájdalomnak ugye azt nevezzük, amikor az idegrendszer tájékoztatja az eszünket, hogy valami testileg veszélyessé válik. Ilyenkor vagy abbahagyjuk annak a testrésznek a terhelését, ahol fáj, vagy kitaláljuk, hogyan csináljuk tovább más módon, fájdalom nélkül. A fájdalom tehát segít figyelmesnek lenni és tanulásra ösztönöz. A szenvedés a dolgok megéléséből keletkezik: abban az esetben, ha huzamosan más az események végeredménye, mint amit elvárunk, akkor óhatatlanul szenvedésbe sodorjuk magunkat. Az elvárásrendszer nem illeszkedik az aktuális folyamatokhoz. Ilyenkor csak az szünteti meg a szenvedést, ha hozzáigazítjuk az elvárásainkat azokhoz az eseményekhez, amelyekben reszt veszünk = az illeszkedést kell megcéloznunk és a saját ritmusunkban elérnünk.

 

 

Lazítani tehát mindenki csak a saját ritmusában tud, amennyiben hajlandó a saját ritmusát követni. Igenám, de kérdezik sokan: milyen az én ritmusom? A válasz az, hogy ezt csak megtapasztalni lehet, tehát fel kell deríteni. A megélések tapasztalatai szolgáltatják a szükséges motivációt a szenvedés feladásához. Igen, a szenvedést mi adhatjuk fel, mert már nem ragaszkodunk a régi értékrendünkből adódó elvárásainkhoz. Vagyis hajlandóak vagyunk az új tapasztalásokat értékrendünkbe beépíteni és nem kényszerítjük magunkat sorozatos csalódásokra.

 

Hogyan tanulhatunk meg leggyorsabban lazítani? Hogyan szerezhetünk olyan élményeket, amelyek motiválnak a saját magunkkal való összhangra? Erre a harmóniát támogató körülmények, vagyis a szervezet működését segítő környezeti feltételek teremtik a legjobb lehetőséget. Ilyenkor általában arra gondolunk, hogy… “Most milyen jól tudnék lazítani egy tengerparti sziklán a hullámok loccsanását hallgatva, a kellemes sós fuvallatot érezve az arcomon”, vagy… “A tóparton egy árnyas fa alatt, ahol csak a levelek andalító halk susogásától még azt is elfeledem, hogy hol vagyok”. Mindez itt is elérhető a nagyváros kellős közelében. Nem kell sem utaznunk, sem a kedvező időjárásra várnunk.

 

 

 

 

 

 

 

A közelmúltban megtapasztaltam egy olyan módszert, amelynek a segítségével a legmerészebb vágyaimat is felülmúlta az ellazulásom. A Mátrix Holisztikus Központban kipróbáltam egy hazai fejlesztésű technológiát, ami lehetővé teszi, hogy szöveteink szabadon kommunikáljanak, azaz belső egységünk helyreálljon. Már egy szűk egyórás alkalom után, mintha tíz évet fiatalodtam volna: kívűl-belül kisimultnak éreztem magam, helyreállt a lelki békém. Pár nappal később újra kipróbáltam és másodszorra is nagyon meggyőző volt a Totális Kibernetika hatása: éveket mentem vissza az időben és olyan kipihentnek és lazának éreztem magam, mint utoljára diákkoromban egy hétvégi alvás után. Ezután hazavittem a készüléket és otthoni környezetben is teszteltem a hatást. Nem csalódtam.

 

 

 
Azóta lelkesen ajánlom a technológiát a barátaimnak, mert bizony többüknek van valamilyen stressz alapú panasza. Szintén tájékozódtam olyan orvosoknál, akik hosszabb ideje alkalmazzák ezt a technológiát stressmanagement-re; ők nagyon jelentős változásokról számoltak be, mert a pácienseik arról számoltak be, hogy szinte új életet kezdtek… “Volt egy életem a Köbükielőtt, és most már van egy új életem a Köbükiután”. Bátran ajánlom mindenkinek!  -Kovács A. Magdolna

 

 

matrix@matrixholistic.hu

http://www.matrixholistic.hu

06/30-173-4437