Szerencsések azok, akik újonnan vett telkükön állhatnak, és szó szerint tabula rasa fehér papíron kezdhetik el a tervezést, hogy az új ház valóban az ő igényeikre legyen szabva. Persze számos önkormányzati, településképi és egyéb építészeti szabálynak kell megfelelni, ami az építtető nagy örömére övezetenként változik, így előfordulhat, hogy a telekvásárlás után fél évvel döbben rá, az utca túloldalán jobban járt volna.

Ám ez azért ritka. Az új ház a megkötések ellenére a jövendő lakosok szinte minden igényét ki tudja elégíteni. Nehezebb eset, ha már meglévő lakásról van szó. Persze mindent meg lehet oldani, csak pénz kérdése, falak dönthetők még panelban is, kiállások, lefolyók tehetők át fúrás vagy padlóemelés nyomán, a kérdés kinek mi a legfontosabb, amiből nem enged, és nem sajnál rá pénz, illetve köt kompromisszumot esetleg más rovására.

Általános vélemény, hogy jó, ha a lakberendező már a tervezési munkában is részt vesz, illetve minél hamarabb kapcsolódik be a kivitelezésbe. Hiszen a vizes nem mindegy a mosógéphez a lefolyót a fürdőbe, a konyhába vagy esetleg a mosókonyhába teszi. A villanyos nem mindegy hova rakja a konnektorokat vagy a lámpakiállásokat. A hosszabbító persze sok mindent megold, de ha a tévét a falra szerelnénk, nem szép, ha látszódnak a kábelek. Egyébként, ha már itt tartunk, melyik falra is? Honnan süt a nap? Hogy a legjobb az akusztika? Megannyi kérdés, ami megválaszolásra vár már a tervezési szakaszban.

A legjobban tehát akkor járunk, ha készítünk egy listát, mire van szükségünk. Aztán egyet, mi az, amiből nem engedünk. És elkezdünk tervezni. Egyedül. Mert ezt szeretnénk. Mi fogunk itt élni. Nem az építész, nem a lakberendező és nem a kivitelező. Mi.

szepitesz-hogyan-tervezd-meg-az-otthonod0

Aztán ezzel a hozzávetőleges vagy nem annyira hozzávetőleges tervvel keressük fel a szakembert, akinek lehetnek nagyon jó meglátásai, amelyeket érdemes beépíteni a tervbe, de lehet, hogy csak művészkedni akar, vagy egyszerűen lusta és az ezerszer eladott panelmunkát használja. Ez utóbbira számos példát találni a Kádár-kockáktól a 80-as évek ikerházboomján és az ezredforduló mediterrán mániáján át a mostani kubista csodákig.

Az első építészcsapatunk nagynevű cég volt, akiknek bár elmondtuk elképzeléseinket, teljesen mást kaptunk tervként. Nagyon szép volt, trendi, csak épp használhatatlan. Olyan apróságokról nem beszélve, hogy bár kifejezett kérés volt a nagy mennyiségű fény, mivel az iroda nem kedvelte a tetőablakokat, csak függőleges ablakokkal tervezett egy tetőtérben, pedig a ferde síkról történő megvilágítás akár három-, ötszörös fénymennyiséget is jelenthet. A végeredmény búcsú és néhány nullával könnyebb pénztárca lett.

A felújítás és átépítés még nehezebb, mint az új létrehozása. Sokan itt követik el a hibát, hogy beleszeretnek a csillogó-villogó 3D-s tervbe, ami valósággal köszönőviszonyban nincs. Egyrészt a 3D csal. Hiába fotórealisztikusak képek, az arányok mégis mások, így kis helység is tűnhet messze nagyobbnak a valóságnál. Aztán jön megdöbbenés, hogy a papír az csak papír. A valóságban centik is számíthatnak, a kőművesek és burkolók pedig előszeretettel pakolják az anyagot a falakra, így csökkentve a rendelkezésre álló távolságokat. A legjobb ezért fogni a mérőszalagot, néhány éket és analóg módon berajzolni a padlóra mi hol van, majd beállítani a családtagokat, hogy egyikük a kanapé, másikuk az ebédlőasztal és két gyerek között fut a konyhapult. Így mindenkinek első kézből származó, csalhatatlan térélménye születik.

Ezt lakberendezővel is érdemes megtenni, sokan ugyanis olyan terveket kapnak, amik bár nagyon szépek, de a jelzett karosszék/kanapé/konyhaszekrény csak nehezen beszerezhető. Ilyenkor teszi fel a kérdést sok megrendelő, hogy mi legyen. A gondos lakberendezők persze ismerik a kínálatot és az adott igényt, de a beszerzésben kevesen segítenek. Hasznos tehát a tervezési fázis előtt felfedezni a kedvenc bútorainkat, így az ágy melletti kapcsolót már a jövendő darab pontos méreteinek megfelelően lehet tervezni.

Jancsó Orsolya