Vagy egy bolygón, amin létezik az élet. Itt vagyunk együtt. Mi, emberek és a környezetünk. Ezt így, tulajdonképpen két részként megélve. Ám ahogyan az orvoslásban – leginkább Keleten – ismeretes a holisztikus szemlélet, gondolkodás, úgy a természet és az ember kapcsolatában is jelen van az egymásra hatás, egymásra utaltság. A szimbiózisnak köszönhetően pedig van egy nagy titok. Az egységben gondolkodás. Mert minden, mindennel összefügg és ezt nem szabad egy percre sem elfelejtenünk.

 

 

 

 

Átutazók vagyunk a Földön

 

Ehhez mérten kellene viselkednünk. Mégis, az ember a legnagyobb kártevő a természetben. Ám minden, ami Isten ege alatt élő, teremtett, az a természettel összhangban tud csak boldog lenni. Sokan próbálják ezt kétségbe vonni, tagadni. Sok esetben sikerül így-úgy manipulálni emberek tömegeit, hogy már semmit nem jelent nekik a környezetük, a természet sem és a többi ember sem. Végül is, ha minden egyszer használatos, ha minden tömegcikk, ha minden konfekció, ha minden kontrollált, ha elég jó fogyasztóknak kell minősülnünk, akkor tényleg minek is férne bele foglalkozni a természet kincseivel? Igen, kincset mondtam!

 

 

 

 

Élet kincstár

 

Tény, hogy értéknek nevezni, kincsnek gondolni, azt fogod, amiért megdolgoztál. Nem azért, mert az a tied lett. Hanem azért, mert időt, energiát nem sajnálva tettél érte, hogy birtokolhasd. Vajon boldog lettél tőle?

 

Nem! A boldogság sokkal inkább az, amikor nem birtokolsz, hanem gondozol. Amikor felelősséggel gondoskodsz. Ehhez nemhogy birtokolnod nem kell (semmit), de előnyös, ha a figyelmedet minél kevesebb dolog vonja el arról, ami valóban lényeges. Mondhatnánk az élet fenntartója. A gondoskodásról.

 

Az észak-amerikai indián törzsek valamennyi tagja tudta, hogy azért születtek a földre, hogy óvják azt. Áhítattal és alázattal gondozták Isten valamennyi teremtményét, így önmagukat is.

 

 

 

 

Az ipari társadalmak kora óta tart a természettől való elidegenedés. Az ember elidegenedése önnön szükségleteitől szintén régóta folyik már. Komolyan az volna az ember szükséglete, hogy olajfúró-tornyot építsen a Csendes-óceán közepén, beígért munkabér reményében, vagy, hogy digitális kijelzőkre meredt szemekkel stresszeljen a tőzsdén, nyakkendősen, öltönyösen? Vagy inkább az, hogy mezítláb, lenvászon ruhában végignyargaljon a vadvirágos, madárdalos mezőn! Érdekes kérdések, a választ azonban mindenkinek magának kell megadnia rá, tiszta lelkiismerettel.

 

 

 

 

Döntések és választások

 

Döntenünk kell, hogy a végletekig kiszipolyozzuk Földünk erőforrásait, vagy megújuló energiaforrások használatára és a környezettudatos életmódra váltunk. Jó lenne, ha a fenntartható fejlődés fontosságának eszméjét nem csak az egyes emberek, civil szervezetek, hanem a politikai és/vagy gazdasági hatalmat gyakorlók is képviselnék.

 

Mivel érdekekbe ütközik, politikailag és gazdaságilag, ezért inkorrekt dolog hangoztatni, hogy tenni kell valamit a Földért. Ezért leginkább a művészvilág mer felszólalni és olyan aktivisták, akik nem pénzzel mérik az emberi élet jutalmát. A globális társadalmi és környezeti problémákra az egyik kézenfekvő megoldás a környezettudatos nevelés. Az Oktatási Minisztérium mintaprogramot dolgozott ki a környezettudatos nevelés megvalósulása érdekében. 2004 óta a magyar köztudatba hivatalosan beírták a „nevelés a fenntarthatóságért” fogalmát.

 

A környezeti nevelés olyan értékek felismerésének a folyamata, amelyek segítenek az ember és kultúrája, valamint az őt körülvevő biofizikai környezet kapcsolatának megértésében. „A természeti környezet, mint érték” hozzáállás kifejlesztése a magyar oktatásban dolgozók feladatává vált. A magyar gyerekek így olyan felnőttekké cseperednek fel, akiknek személyiségét és viselkedésmódját meghatározza a környezettudatosság. Döntéseikben szerepet fog játszani az a gyakorlat, amit az óvodájukban, iskolájukban vagy otthon, a szüleiktől láttak.

 

 

 

 

Gondolkodom, tehát vagyok!

 

Beszélgessünk a gyerekekkel a Nap hasznos és káros hatásairól. Mutasson példát anya-apa avval, hogy szelektíven gyűjti a háztartási hulladékokat, LED-izzót vásárol a boltban, a használt elemet a gyűjtőponton adják le. Ha tehetik, használjanak napkollektort fűtésre és vízmelegítésre, vagy napelemmel termelt elektromos árammal üzemeltessék a mosógépet, hűtőt.

 

 

 

 

Egyre több vidéki család komposztálót alakít ki a kertben. A gyerekek szívesen játszanak a nekik készülő kis kerti eszközökkel, először sután utánozva a felnőtt családtagokat, majd rendes kerti munkát kérve, hogy bizonyíthassák ügyességüket. A nyári fűnyírások után pedig egyre nő a komposzt-halom, a vasárnapi ebédek zöldséghulladéka, a gyümölcsök héja, ami mind a komposztot gazdagítja. Értékes és magas szervesanyag-tartalmát mikroorganizmusok tevékenységének köszönheti a komposzt, javíthatjuk minőségét ásványi anyagok hozzáadásával: zeolittal és alginittal.

 

Amikor a gyerekek a családtagoktól vagy az óvó nénitől vagy osztálytársaktól, felsőbb osztályos iskolatársaktól tanulják el a környezetápolását, akkor az, mélyen elraktározódik későbbi életüket meghatározó élményként.

 

 

 

 

 

Tanuljuk együtt a világot

 

Tavasszal vessük el együtt a magokat a gyerekekkel, ültessük ki a palántáinkat, figyeljük együtt a csírázás csodáját naponta, vonjuk be a kicsiket a háziállataink etetésébe, a takarmányuk előállításába. Városi környezetbe élő kicsik a balkonládába virágültetéssel tanulhatnak a természetről és a házi kedvenc cica, kutya, törpenyúl, tengerimalac, akvárium gondozásán keresztül kerülhet közel a természet és az élet megismeréséhez. Sok nagyvárosban a panelházak erkélyén is van kisebb komposztláda, amibe belekerülhet például a főzéskor felhasznált alapanyag hulladék,  répa héj, alma csuma, tojáshéj, kiskerttulajdonosok nagy örömére.

 

Nyáron ismerjük meg közösen a napszítta, tikkasztó Hortobágyot vagy a Bugaci homokhátat. Értessük meg a diákokkal az elsivatagosodás veszélyeit, magyarázzuk el a víz-gazdálkodás szempontjait kicsiben és nagyban, háztartási, nemzeti és globális szinten is. A Balaton-parton vagy a tengerparton ki ne hagyjunk egy közös homokvárépítést!

 

 

 

 

Ősszel minden rokont vonjunk be, kicsiket-nagyokat a gyümölcsszedésbe és a lekvár főzésbe. Városlakók sem maradnak le, hiszen egyre népszerűbb a szedd magad mozgalom, amit minden évben meghirdetnek gazdaságok.

 

 

 

 

Ne idegeskedjünk azon, ha az óvodás nem kavarja szakszerűen a szilvalekvárt a nagy-fazékban, és a kis sámlira való fel és lemászása lassítja a közös konyhai produkciónkat. Megéri, mert nem csak élményt adunk a gyerekeknek, de értékrendet is. Az egyszerű élet biztonságát, az önmagunk ellátásának nyugalmát, a tele éléskamra tudatát, átaludt éjszakákat, feladattal teli reggeleket. Gyűjtsük az ősz kincseit: makk-kalapot, tölgyfa-levelet, gesztenye héjat, csipkebogyót, kökényt, húsos somot, galagonyát, fenyőtobozokat, madártollat, fészek-maradványokat.

 

 

 

 

Télen pattogó tűz mellett készítsük együtt a madáretetőket, törjük együtt a diót, morzsoljuk a kukoricát, fonjuk együtt a csuhébabák kezeit, öntsünk együtt gyertyát. Téli estéken énekeljünk, amíg a sütőben sül a nagydobosi tök!

 

Ökológiai lábnyomunkat csökkenthetjük, ha előnyben részesítjük a közösségi közlekedést az autóhasználattal szemben. Használjuk és tartsuk karban együtt a bicikliket, túrázzon együtt a család!

 

 

 

 

Tudatos élet, nyugodt élet

 

Környezettudatos háziasszonyként először cseréljük le márkás, szintetikus vegyszereinket a takarító-eszköztárunkból. Használjunk inkább szódabikarbónát és ecetet. Ablaktisztításkor először meleg vízzel mossuk le az üveget, csak utána permetezzük a természetes tisztítószerünket a felületre. Évente egyszer 2 liter 20 százalékos ecettel futassunk le egy 60 fokos programot a mosógép-dob tisztítására. Próbáljuk ki az öko-szenzitív folyékony mosódiót!

 

 

 

 

A friss tavaszi hajnalokat használjuk ki meditációra, jógázásra, vagy új sportcipőnkben tegyünk egy kört futva a város szélén, vagy a futópályán. Ügyeljünk légzésünk helyességére! Tüdőnk kapacitását növelhetjük a felsőtestre fókuszáló gyakorlatokkal, de leginkább úszással. Nagyszerű élmény és sport az uszoda-látogatás! Edzünk előre a nyári nyílt vízi úszáshoz!

 

 

 

 

Amikor mindenki a bolygóra figyel

 

Április 22. különleges nap! A világ 175 országában egy ügynek, egy kérdésnek, egy vágynak, szentelik a figyelmüket. A jövőnknek. A Föld bolygó természeti környezetének megóvása a téma ezen a napon. Minden iskolás gyerek előtt egyértelmű már, pláne ha a természetismeret óráját felváltotta a fizika, biológia és kémia, tudja, hogy ezen a bolygón akkor érdemes bármiről gondolkodni, ha maga a bolygónk fennmaradása nem lesz kérdéses. Talán nem érzi át egy iskolás gyerek és talán egy idős felnőtt sem a súlyát, de az élet a Földön attól függ, hogy mi emberek, úgy kollektíven, felelősen, mit teszünk planétánkért illetve mit teszünk ellene.

 

 

 

 

Magyarországon 1990 óta ünneplik a Föld Napját. Április 22-én sok magyar iskolában tanulmányi versenyt, házi vetélkedőt tartanak azért, hogy így hívják fel a diákok figyelmét a bolygó óvására. Aszfalt-rajzversenyeket, szellemi versenyeket rendeznek a tanárok azért, hogy a felnövő generáció szemléletében maradandó nyomot hagyjon: felelősek a Földért, a földi élet minőségéért.

 

 

 

 

Az ENSZ 2009-ben nyilvánította április 22-ét a „Földanya Nemzetközi Napjává”, Evo Morales bolíviai elnök kezdeményezésére. Az ajmara indián származású Morales 2005-től irányítja országát. Azért említem az őslakos elnököt, mert minden olyan politikus, közszereplő, aki olyan közösségből, törzsből emelkedik ki, amely még ismeri és tiszteli a Föld természeti törvényeit, megérti jelenségeit, az hitelesen tudja képviselni például a Föld megóvásának közügyét.

 

 

 

 

Iratkozz fel a Rózsalevélre. Minőségi tanácsokat olvashatsz!

https://salesautopilot.s3.amazonaws.com/newsletter/letter/nl74344/ns134705/subscribe.html

 

                                     

 Szórádiné Páll Rózsa

életminőség szakértő

 

+36 30 341 8660

rozsa.szoradi@gmail.com

http://www.healthwithflavon.com/M-37604