„Mikor megszületik egy várva várt gyermek, az élet dolgai új értelmet nyernek. Apaszív, anyaszív dobban meg egy párban, új fénnyel ragyognak a világra hárman.” /Ismeretlen szerző/

Egy gyermek érkezése valóban semmihez sem fogható, egyedi érzés egy családban. Az első közös szívdobbanástól azonban nagyon hosszú és sokszor rögös út indul, amelyen együtt kell végigmennünk és a lehetőségek szerint a rögöket minél hatékonyabban elsimítanunk, nehogy valamelyikünk hasra essen benne.

A gyermeknevelésre sincsenek csodamódszerek vagy varázsszerek, mert minden gyermek és család más, máshogyan működik. Léteznek azonban általános érvényű jó tanácsok, amelyek olyan evidensek, hogy hajlamosak lehetünk elfeledkezni róluk, pedig ha ezeket betartjuk sok apróbb és nagyobb problémát kerülhetünk el közös életünkben.

Fogadjuk el, hogy a gyerekünk nem mi vagyunk! Bármennyire hasonlít is ránk, önálló egyéniség és személyiség belőlünk és a mi „genetikai hozományunkból” gyúrva. Ezt döntéseink meghozásakor, jutalmazáskor, büntetéskor érdemes szem előtt tartanunk.

A gyerekek növekedésük során rengeteget változnak. Fejlődési szakaszok váltakoznak a cseperedésük során, különböző agyi és szellemi területek más-más időben fejlődnek, ezért szakaszonként más tulajdonságok kerülnek előtérbe. Ismerjük meg ezeket a fejlődési szakaszokat, mert ha megértjük a gyerekünk viselkedését, könnyebben tudunk neki is segíteni. És ne aggódjunk, egy kétéves és egy kamasz sem „marad úgy”!

szulo-gyerek-kapcsolat

Legyen időnk a gyerekünkre! A legáltalánosabb igazság. Jó kapcsolat csak minőségi együtt töltött idővel alakulhat ki. Ha naponta csak rövid időt tudunk a gyerekünkkel tölteni, akkor szánjuk azt az időt teljes egészében rá! Ne vegyük fel a telefont, ne nézzük fél szemmel a sorozatot vagy a meccset! Majd utána. A tv műsort fel lehet venni, a kihagyott időt nem lehet visszaszerezni.

Legyünk ott életük fontos pillanataiban a kezdetektől! Ne hagyjuk ki az első évnyitót, szavalóversenyt, balett bemutatót, karate versenyt!  Legalább az egyik szülő mindig legyen ott, némi logisztikával megoldható és a gyerekeknek nagyon sokat jelent.

Viselkedjünk úgy, ahogy szeretnénk, hogy ő viselkedjen! A gyerekek másolnak. Úgy fognak viselkedni, ahogy a szüleiktől látják. Hiába várjuk el, hogy gyermekünk tisztelettel, illedelmesen beszéljen velünk vagy más felnőttekkel, ha mi szülők otthon nem így beszélünk egymással. A „kérlek” és „köszönöm” nem lehet csak a gyereknek kötelező.

Üljünk le mellé és nézzünk a szemébe, ha beszélünk hozzá! Ez minden életkorban nagyon fontos.

Ne állítsuk túl nagy kihívások elé! Olyan feladatokban és kihívásokban támogassuk, amikben sikerélménye lehet! Segítsünk neki reálisan látni a saját képességeit, hogy elérhető célokat tűzzön ő is maga elé!

szulo-gyerek-kapcsolat1

És végül: szánjunk időt magunkra! A szülői létből is kell egy kis szabadság! Ha nincs kire bízni a gyereket, akkor felváltva adjunk magunknak és a párunknak egy kis időt a kikapcsolódásra, feltöltődésre.

Szülőnek lenni kemény munka, de egyben nagyon jó is. Ha nem lenne az, nem csinálnák ennyien.

Farkas Bernadett