dr. Kovács Emőke – történész, Balaton kutató

Kaposvárott született pedagógus családban. Egyenes út vezetett számára az ELTE BTK magyar-történelem szakára. A Balaton örök szerelme, aminek évek óta a történeteit kutatja.

Mikor jött a Balaton kutatás ideje az életedben?

Jelentkeztem az ELTE doktori képzése. Akkor már foglalkoztam a Balaton történetével, de nem ez volt a témám a doktori iskolában. A dualizmus korának párttörténete egy klasszikus téma volt. Nehezebb műfajt választottam, éppen azért, mert nagyon sok férfi kolléga volt, és bizonyítanom kellett, hogy van ott helyem. Közben tanítottam az egyetemen (az ELTE-n, majd a Károlin), egyre több színtere lett az életemnek. 2009 végén kaptam a felkérést Siófokról, hogy indul egy új könyvtár, és keresnek egy rátermett vezetőt, így kerültem Siófokra. Akkor azt éreztem, hogy ez egy nagy lehetőség: visszatérhetek a szűkebb pátriámba. Kibontakozást jelentett, hogy a Balaton mellett élhetek.

Miért volt fontos éppen a Balatoni régió?

Azért mert itt töltöttem gyerekként a nyaraimat és ez egy elválaszthatatlan kapocs lett. Azzal szembesültem, hogy gyerekkoromban egyáltalán nem ismertem a Balatont. Az egyetemi éveim alatt kezdtem megismerni, olvastam és foglalkoztam vele. Akadnak nagyon jó helytörténeti munkák, de nem voltak jó értelemben vett összefoglaló művek. Kevés az alapos tudományos ismeretterjesztő munka. Sokszor legyintenek, hogy ez olvasmányos, „könnyű” olvasmány, amit én írok. Pedig talán még nehezebb is, hiszen nincs a lábjegyzetelési technika, mindent a szövegben kell jelezni, utalni, kibontani. Persze nekem is vannak szakmunkáim, de a balatoni könyveimmel a szélesebb olvasóközönséghez szólok.

interju-dr-kovacs-emokevel1

Milyen feladatokat hozott Siófok?

Kicsi könyvtárban kezdtem, aztán a Fő téren felépült a Siófoki a Városi Könyvtár és Balatoni Regionális Történeti Kutatóintézet. Oda át kellett költöztetni 200 ezer könyvet. Nagyon szép kihívás volt. Hol épül manapság könyvtár…? De nem csak egy könyvtár volt, hanem egy regionális  kutató intézet is, ami a Balaton történetének a kutatásait koordinálta. A városvezetés támogatta e nagyívű terveket, megkezdődhettek a balatoni régióra vonatkozó történeti kutatások. Nagyon sok kiváló helytörténész van itt a régióban. Nagyszerű társaság! Mindenki segíti a másikat, kiváló az együttműködés. Rengeteg rendezvényt, konferenciát hoztunk létre ebben az intézményben. Sok érdekes kezdeményezés indult el akkor, meghatározó közéleti személyiségek, a kulturális élet vezető szereplői megfordultak nálunk. Először csak körülbelül 10-en ültek a nézőtéren, de lassan felépítettük a közönséget is, és 100 fős látogatottságú rendezvényeket tartottunk. Összekovácsoltunk egy kultúraszerető- és értő réteget. Ez volt az életem akkoriban, ez töltötte ki a mindennapjaim. Nagyon szerettem, ezt a kihívást. Az lett a jelmondatom, hogy Legyen a kultúra szenvedély! Ezt a szlogent a mai napig vallom és követem.

interju-dr-kovacs-emokevel

A tanítás is az életed része, de nem hagyományos módon? Hogy is van ez?

Az egyetem vége felé körvonalazódott, hogy klasszikus értelemben nem szeretnék középiskolai tanár lenni. De magántanítványaim nagyon sokáig voltak, mert a tanítás, mint forma, vagy mint lehetőség, a legjobb út a fiatalokhoz. 2016-ban aztán visszatértem a fővárosba, a Gulág-Gupvi emlékév szakmai vezetője lettem. Megrázó és tanulságos munka volt ez számomra és ekkortájt is nagyon sok fiatallal kerültem kapcsolatba a programsorozatok idején. Nem is tudtam befejezni az emlékév végével ezt a tevékenységet. Azóta is – a Gulag Alapítványt képviselve -, társadalmi munkában járjuk az iskolákat és mesélünk erről a nehéz történelmi korszakról. Mindannak amit csinálok, egyetlen értelme, hogy a fiatalságot megszólítsam. Nem hiszek a köldöknéző tudományosságban. Az a fontos, hogy társadalmi haszna legyen! Nagyon szép kihívás, egyben szép küldetés is.

Közben írtál, megszületett A 19. századi Balaton világa, A régi Balaton – Egy különös táj története, és végül 2019-ben megjelent a Balatoni impressziók, ami nem várt sikert hozott. Mi volt az impressziók sikerének oka szerinted?

Nagyon sokan írnak, visszajeleznek, tovább szövik a történeteket. Az is volt a cél, hogy ezek tényleg impressziók legyenek, hogy mindenki tegye hozzá, a saját, balatoni történetét. Így haladt tovább a kutatás, ahogy kerestek fel, a könyvek megjelenése után. A Balatoni impressziókkal – melynek kiváló illusztrátora Fekti Vera festőművész -, bejártam az országot, de még külföldi könyvkéréseim is voltak. A Balaton valóban összeköt bennünket…. Mára két könyvnyi anyag jött össze, ezekből a történetekből, ebből egy könyv már készen van. Most azon dolgozom, hogy megjelenjen. De még rengeteg tervem, álmom, elképzelésem van, hagyom egyelőre formálódni, kiforrni őket. Annyit elárulok: a legtöbbnek köze van a Balatonhoz, a történelemhez, a kultúrához.

Fotók: fortepan.hu

Tolvaly Orsolya