„Senki sem lehet próféta a saját hazájában”– Gandhi

 

Kevesen tudják, hogy az indiai származású Gandhi, politikai élete nem egy saját, belső indíttatás, hanem egy családi küldetés mentén indult el.

 

Gandhi – teljes nevén Mohandász Karamcsand Gandhi – 1869. október 2-án látta meg a napvilágot Porbandarban, India hatalmas országában. Családja nagy tiszteletnek és becsületnek örvendett, melyet édesapja igazságossága vívott ki. Gudzsarát államban, egy módosabb kereskedő család legkisebb fiú gyermekeként, dzsaina vallásban nevelkedett. 

Saját bevallása szerint iskolai előmenetele nem emelte ki a többiek közül, sőt. Visszahúzódó, csendes és egyszerű gyermekként élte iskolai éveit. Sorsáról sem maga, vagy erős elképzelései döntöttek ebben az időben, hanem családja, aki Angliába küldte jogot tanulni. Annak ellenére, hogy lakóhelyének vallási vezetői, akik féltették az idegen ország hatásaitól – egyenesen megtiltották az elutazását – Gandhi először életében kiállt valakivel szemben és ennek hangot is adott. Maga számára is meglepő módon, minden indulat vagy harcosság nélkül viselte, amikor emiatt kitagadták, s hőn szeretett bátyja támogatásával elutazott. Nem a tanulmányai, inkább a sors vezette a tengeren túlra. Ekkor már felesége és gyermeke is volt, mert az akkori, indiai szokás szerint 13 évesen kiházasították. Angliában valóban megkísértették az ország szokásai és társadalmi konvenciói, aminek erős fegyelemmel és szorgalommal próbált „megfelelni”. Retorikát, táncórákat és angol öltözéket vett, naponta tükör előtt gyakorolta a nyakkendő-kötést, de hamar rájött, hogy mivel nem akar ott élni, ezekről akár le is mondhat. Mindazonáltal ez a felismerés, ami önmaga felé fordította, nagy fegyelemre és a számára igazán fontos dolgokra összpontosítani képes emberré tette. 

 

 

Az egyik ilyen pillér az életében, a táplálkozás. A dzsámi vallás híveként megszületni annyit is tett, mentesen a hús evésétől élni. Bár gyermekkorában egy iskolai társa hosszú és kitartó közben járására kóstolta és fogyasztott húst egy rövid ideig, de ez a másoknak való megfelelésből elkövetett cselekedet, szinte csak még erősebben támogatta további életének húsmentességét, jellemének szilárdságát és az Élet mindenek feletti tiszteletét. 

 

A jogi tanulmányokat könnyedén elvégezte, és bár Angliából végzett jogászként tér vissza – de békességet kereső, szelíd lénye nem boldogul a joggyakorlat útvesztőiben. Első tárgyalásán képtelen megszólalni, fuldokolva hagyja el a termet, s maga kéri megbízóját egy másik ügyvéd felfogadására… Kilátástalannak tűnő helyzetében – ekkor már két gyermek édesapjaként kellett volna eltartania a családot – egy kiküldetés „karolja fel”, s Afrikába kerül egy kereskedelmi cég képviselőjeként. Itteni életének felismerései teszik igazán önmegtartóztatóvá. Családjától távoli életében, ismét egy új közegben kell helytállnia, jól eligazodnia az ottani viszonyok és emberek között. Egy ottani indiai munkás, embertelen körülményeit megismerve jogi képviselőjévé teszik. Példaértékű sikert arat, s ezzel megpecsételi sorsát. Élete jogászként kiteljesül, s végre a szegények között, révbe ér. Feladatai végzése közben megérti a magántulajdonról való lemondás üdvösségét, böjti gyakorlatokban egyre nagyobb tapasztalatot szerezve. Számára kedves, gyalogos életének mindennapjaiban megismeri a helyi bevándorló munkások nyomorúságos életét és önzetlenül elkezd értük dolgozni. Vallja, hogy pereskedés nélkül, bíróságon kívüli megegyezést kell elérni. Erőszaktól mentesen. Minden esetben. Eredetileg egy évre utazott Afrikába, majd húsz év külföldön tartózkodás lett belőle. Politikai befolyása az erőszakmentességet, egyenlő emberi jogokat és birtoklás mentességet hirdető, gyakorlott jogászként, kiteljesedik. Indiába visszatértekor számos konfliktusba kerül az ország vezetésével. Több részletben, hat évet tölt börtönben elvei miatt. 

 

Életének gyakorlata, követői népes táborának ad példát a mai napig. Az általa alapított asramban éveket tölt közösségi munkával, amely a folyamatos önismereti munka mellett vegetáriánus, birtoklásmentes, és erőszakmentes, boldog élettel ajándékozta meg. 

„Életem kétségkívül gazdagabbá vált, és lelkem öröme nem ismert határt”– írja önmagáról.

1948 január 30-án merénylet áldozatává válik. Az Ő tiszteletére – január 30. „Erőszakmentes nap” lett a világban.

Linka