Ismét eltelt egy év, ismét elérkezett Anyák napja! Beszerezted már a meglepetés ajándékot, de úgy érzed, hogy valami még hiányzik?

Egy szép vers  tökéletes kiegészítője lehet az Anyák napi ajándéknak! Nyomtasd ki vagy írd ki a saját kezeddel (így még személyesebb ajándék lesz) keretezd be egy közös fotó kíséretében és már is 100%-os lesz a meglepetés!

Segítségül összegyűjtöttem Neked néhány csoda szép Anyák napi verset. Válogass kedvedre!

Létay Lajos: Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,

én azt is megkeresném,

ha csak egy csillag gyúlna,

fényét idevezetném.

Ha csak egy madár szólna,

megtanulnék a hangján.

Ami csak szép s jó volna

édesanyámnak adnám.

anyaknapi-versek

Nadányi Zoltán: Anyu

Tudok egy varázsszót,

ha én azt kimondom,

egyszerre elmúlik

minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,

ha mártás savanyú,

csak egy szót kiáltok,

csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull

kávéba, mártásba,

csak egy szóba került,

csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,

rosszból csuda jó lesz,

sírásból mosolygás,

olyan csuda-szó ez.

“Anyu, anyu! Anyu!”

hangzik este-reggel,

jaj de sok baj is van

ilyen kis gyerekkel.

“Anyu! Anyu! Anyu!”

most is kiabálom.

Most semmi baj nincsen,

mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,

anyu, fényes csillag;

látni, ahogy jössz, jössz,

mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,

angyal szelídséged,

odabújni hozzád,

megölelni téged.

anyaknapi-versek1

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára

gondolok mindig, meg-megállva.

Nyikorgó kosárral az ölében,

ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,

ordítottam, toporzékoltam.

Hagyja a dagadt ruhát másra,

Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,

nem szidott, nem is nézett énrám,

s a ruhák fényesen, suhogva,

keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,

most látom, milyen óriás ő, –

szürke haja lebben az égen,

kékítőt old az ég vizében.

versek-anyaknapjara21

Piroschka Iréne Geng: Anyák napja

Nagymama

Tiszteld, becsüld az édesanyát,

szeresd, csodáld a nagymamát.

Hallod szívüknek dallamát?

Imájuk kísér egy életen át.

Isten áldásaként Te vagy a szeme fénye,

őrizzétek őket szívetekben egy életre.

Születésed szikrát gyújtott a szívében,

boldogan becézve tartott az ölében.

Te vagy neki a legdrágább csoda,

a gondokat feledtető, kedves unoka.

Szeretete irántad hihetetlen,

éjszakákat virrasztott át önfeledten.

Elkerültél messze, hangja hívogat,

elmondhatod neki az összes titkodat.

Őszintén érdeklődik sorsod iránt,

ha lát, szeme tündököl,

mint két gyémánt.

Reszkető keze nyugtatóan simogat,

mint huncut szellő, összeborzolja hajadat.

Ha útra készülsz, súgja:

“maradj, beszélj velem, mesélj,

holnap ha nem látsz, bízz és remélj!”

Hív az Élet, tudom, hogy távozol,

gondolatom veled vándorol.

Útravalóul adok a szívemből egy darabot,

s amikor egyedül járod a világot,

világítsa be utadat,

melegítse lelkedet,

utolsó ölelésem soha ne feledd,

amíg lélegzem, hozzon vissza hozzám

szerető lelkiismereted.

Nyári Szimonetta