„Egy szerző; két, vagy még több könyv, ez nem ritka, de két szerző és egy könyv, ez már ritkább, de érdekes. Miért jelentett meg két teljesen más hivatást betöltő, más nemű, és más országban élő személy, egy közös könyvet, mi ennek az értelme, a célja? A kérdés logikus, de mindjárt tisztázom.
Turcsányi Éva Németországban él, már elég régen. Magyarnak született, az is maradt, kapcsolata az anyaországgal állandó, sőt, az utóbbi években gyakran tartózkodik Budapesten. Az egykori csinos, szép „sztármanöken” később természetes gyógymódok ismerője lett, de mint riporter, magyar rádióadóknak is dolgozik, műsorvezető és szerkesztő. Mellette rendszeresen ír egy magyar magazinba, mint szakértő. Másik szerzőnk dr. Gazdag László közgazdász, nem régen lett nyugdíjas, természetesen tovább dolgozik, ír, hozzászól a napi politika kérdéseihez, vitatkozik és reméli, hogy a világot még mindig meg lehet menteni.
És most érkeztem a fenti kérdés megválaszolásához; mi ennek a könyvnek az értelme? Hát kérem - a Világot, ha nem is tudjuk megmenteni, - reméljük, megmenti saját magát- de legalább az emberek mindennapjaiban, kicsinyes, de számukra mégis életbevágó kérdéseiben tudjunk egy parányit segíteni, tanácsot, útba igazítást adni. Legalább annyit, hogy érezzék, nincsenek egyedül, mert még akadnak gondolkodó és jóakaratú emberek, köztük szerzőink is, akik nap mint nap törik a fejüket, hogy Életünk ne örökös aggódásban, félelemben teljen, hanem Harmóniában. Ez a jó szándék, ennek a könyvnek a célja, értelme.
A Világ a feje tetejére állt, de nem magától, hanem valakik segítették, hogy ez így történjen. Furcsa, hogy ma már majdnem mindenki tudja, hogy a mai gazdasági és politikai rendszer, nem oldja meg Földünk és az Emberiség legaktuálisabb, legsürgősebb problémáit, de az igyekezet, hogy ezen változtassunk, nagyon gyenge.
A pandémia ami ránk tört, most mindent, mindenkit lebénít, de bele nyugodtunk a helyzetbe és birkák módjára tűrjük, hogy mások, az erősek, a mindenhatók, arra vezessék a nyájat, amerre nekik kedvez. Jó lenne, ha egy kicsit magunkhoz térnénk és igyekeznénk saját sorsunkat, a saját kezünkbe venni és a helyi adottságokhoz mérten cselekedni.
Ez a könyv lehet, hogy csak egy csepp a tengerben, de sok-sok csepp, végül is megtölti a poharat, az igazság poharát.
Turcsányi Éva ír a korona vírusról is, de talán más hangon, mint amit eddig hallottunk. Gazdag László pedig, az ő sokoldalú „polihisztor” gondolkodás módjával, nem csak gazdasági, de filozófiai, és ezoterikus kérdésekről is tárgyal velünk. Olyan valakivel, akinek az érdeklődése széles körű, élmény beszélgetni, de talán maradandóbb, ha olvashatjuk gondolatait.
Két szerző, akik véletlenül barátaim is, így talán elfogult vagyok irányukban, ezért befejezem az ajánlást egyetlen gondolattal: Nem valószínű, hogy e könyv kötelező olvasmány lesz a középiskolákban, de abban biztos vagyok, hogy érdemes elolvasni!”
Hollai Hehs Ottó
publicista
Németország