A rákból felépülve én lelkileg is újjászülettem.

Második születésnapomat onnan számolom, amikor elolvastam ezt a gondolatot:

AZT ADOD A GYERMEKEIDNEK, AMI TE VAGY!

Azóta sok ilyen erős mondattal találkoztam és váltam tőlük jobb emberré, jobb társsá és jobb szülővé. Írásaimban ezeket mutatom be Neked, remélem Te is sokat nyersz velük.

Szeress Te is felelősséggel!

„Mindig annak van igaza, aki szeret!”

Elsőre nehéz értelmezni ezt a velős idézetet. Egy vitában azt szoktuk meg, hogy nekünk van igazunk. A gond az, hogy a másik fél is ezt érzi. Hajtogatjuk, nem engedünk belőle, ráerőltetjük a másikra. És máris ott találjuk magunkat, hogy veszekedünk…

Az addig egymás iránt érzett szeretetünk hirtelen elillan. Akkor mégis, hogy van szorosan köze az igazsághoz a mondat szerint?

Járjunk a végére együtt!

Hogyan lett nálunk ez az idézet nyerő a konfliktusok kezelésénél? A megértéséhez előbb bele kell pillantanod „idézet előtti” életünkbe.

„Ne egyél már az ülőgarnitúrán!”

Direkt megmosolyogtató példát hoztam a házasságomból, hogy lásd, egy apró nézeteltérés milyen komoly indulatokat tudott korbácsolni bennünk.

Én gyerekkoromban ahhoz szoktam, hogy tévénézés közben a kanapén ebédelek, vacsorázok. Mikor már a második gyermekünk, Orsi is 4 éves lett, akkor költöztünk tágasabb lakásba, ahol volt lehetőség asztalnál étkezni.

A párom ekkor hiába kért, hogy együnk együtt, mert szerinte fontos családi program, szerintem nem volt az. Párszor kérlelt szép szóval, bennem mégis az volt, hogy hagyjon már békén, a kanapén eszek és kész. Aztán jött a keményebb verzió: türelméből kifogyva a fejemhez vágta: „hogy nem lehet ezt megérteni?” De én nem tágítottam a vélt igazamtól, mert azt gondoltam, nem ettől leszünk boldog család. Máskor jól hallhatóan fortyogott egyet a gyerekek előtt: „Olyan jó lenne, ha apa végre velünk ebédelne!”. Tombolt az igazságérzetem és ma már szégyenlem, de kiabáltam vele, miért erőlteti és miért nem fogja fel, hogy én másképp gondolom.

Hónapokig tartott. Újra és újra végigjátszottuk valamelyik verziót. Eljutottunk egy szinte naponta ismétlődő vitához, duzzogáshoz, sértődéshez. Egyikőnk sem engedett az igazából. És ez csak egy volt a sokból…

„Apa, ugye nekem van igazam?”

Apa szerepben is adódtak hasonlóan gyakori, megoldhatatlannak tűnő szituációk.

A gyerekek a másik szobában összekaptak valamin. Csak azt hallottam, hogy egyre hangosabban marják egymást. Berohantam hozzájuk, mert féltem, hogy tettlegességig fajul a dolog. Izzott a levegő, mikor nekem szegezték a kérdést mindketten: „Apa, ugye nekem van igazam?”

Egymást lökdösve azt hajtogatták: „Neeem, nekem!”

Előre tudtam, hogy nincs jó válasz. Ha Petit mondok, akkor Orsi bömböl vigasztalhatatlanságig. Ha Orsit, akkor Peti eltűnik a szobájában pár órára feldúltan és sértődötten.

Mindkét esetben én vagyok a hibás, rám haragszik valamelyik gyermekem.

Ráadásul kiderült, hogy a veszekedés oka egy régi játék, amivel évek óta nem játszott már senki. Nem is akartak, csak megtalálták és jó alkalom volt összeveszni rajta, hogy kié.

Peti azt állítja, csak kölcsönadta, Orsi meg azt, hogy már örökbe megkapta Petitől.

Én lettem a döntőbíró és az áldozat is a gyermekeim vitájában.

De hogy simítja el ezeket a konfliktusokat a mai kulcs mondatom?

Bennem már az idézet első elolvasásakor átkattant valami. Megvilágosodtam. Sínre került bennem, hogy a szeretet az első és az egyetlen szabály az életben. Az egyetlen igazság.

annak-van-igaza-aki-szeret

Csak akkor van igazad, ha minden pillanatban szeretsz. Vagyis szeretettel közelítesz meg minden nézeteltérést.

Figyelsz a szeretteid érzéseire, elfogadod a másik álláspontját. Nem pazarolsz felesleges perceket egymás bántásával, egymástól elszakadva sértődöttségben.

Egy percet sem.

Közös, mindannyitoknak megfelelő megoldást keresel a problémáitokra. Sokkal fontosabb a családi béke, mint holmi vita vagy az, hogy épp kinek van igaza.

És hová sikerült fejlődnünk az elmúlt időben?

A gyermekeinknek, ha felspannolva kérdezik kinek van igaza, a mondat varázsige lett:

„Mindig annak, aki szeret.”

 Először nem értették és szorongatva karolták át a másikat, csak, hogy nekik lehessen igazuk:

„Nézd, Apa, nekem van!”- ismételgette mindkettő mutatván az öleléssel, hogy szeretnek.

Egy kiadós nevetés után elmondtam, hogy szuper, ebben a légkörben egyszerű lesz kitalálnotok egy megoldást a problémátokra, ami mindkettőtöknek megfelel.

Ott esett le nekik a lényeg.

Azóta helyre teszi őket ez a mondat. Biztos pont lett a buksijukban. Elfogadják egymás véleményét és önállóan kitalálják az üdvözítő megoldást.

És ha mi, a feleségemmel mégis felemeljük a hangunk?

Orsi és Peti az elsők, akik figyelmeztetnek rá és az orrunk alá dörgölik mutató ujjukkal hadonászva:

„Apaaaa, Anyaaa! Mindig annak van igaza, aki szeret!” – és tolnak össze minket, hogy öleljük meg egymást veszekedés helyett, védve ezzel családi elvünket.

És mi van azóta a közös étkezésekkel?

Odaültem az asztalhoz, mert láttam, hogy fontos a feleségemnek, félretettem az igazamat.

És tényleg jó családi program, sokat lehet beszélgetni. Ha mégis egy fontos meccs nézésénél a tálcámmal kivételesen lehuppanok a kanapéra, nem kapok leszúrást.

Az az igazság, hogy elkezdtük tényleg szeretni egymást… 

Ha tetszett kövess  Facebook-on, Instagram-on, Tik-Tokon és YouTube-on is!

Mester Attila

https://www.facebook.com/mesterattila.apjafia