Egy világban, ahol minden pillanatban történik valami, ahol a telefonunk folyamatosan jelez, az információk megállás nélkül áramlanak, és a figyelmünkért ezernyi inger verseng, lassan elfelejtettük, milyen érzés egyszerűen csak csendben lenni. Nem csinálni semmit, nem válaszolni, nem tervezni, nem teljesíteni. Csak jelen lenni. Pedig lehet, hogy éppen ez az, amire a legnagyobb szükségünk lenne!


Amikor már a csendet is meg kell terveznünk


Emlékszel még arra, amikor egy várakozás valóban várakozás volt? Amikor a buszmegállóban állva egyszerűen csak figyeltük az utcát, amikor egy kávé mellett elmerenghettünk, vagy amikor egy hosszabb utazás során az ablakon kifelé nézve hagytuk szabadon kalandozni a gondolatainkat?


Ma már ezek a pillanatok is ritkaságszámba mennek. Ha várnunk kell valahol, automatikusan elővesszük a telefonunkat. Ha egyedül vagyunk, zenét vagy podcastot indítunk (természetesen a Nők Világa, Nők Hangját