Az első gyémántokra az indiai Golconda folyóban találtak rá. A lelet pontos időpontja ismeretlen, de a Krisztus előtti 4. századból már szanszkrit adókönyvek bizonyítják, hogy a gyémánt a mindennapi kereskedelem része volt.
Az uralkodók és gazdagok nyers formában tárolták a gyémántot, hiszen a tökéletes kristályok nagyon értékesnek számítottak. Keménysége és más népszerű tulajdonságai miatt a gyémánt kedvenc talizmánná, a bátorság és a férfiasság jelképévé vált.
Misztikus erejét már az egyiptomiak is felismerték. Hitték, hogy ha bal kezükön négy ujjon gyémántot viselnek, akkor a vena amoris
(„szerelem ere”) az ujjaikból egyenesen a szívükbe vezet. A gyémánt és gyémántpor elhelyezése az ujjakon az örök szerelmet biztosítja.
Valószínűleg Nagy Sándor hozta először a gyémántokat Európába. Eleinte rejtélyes különlegességnek tartották ezeket a drágaköveket, mágikus és gyógyító tulajdonságokkal ruházták fel. Úgy mesélik, hogy amikor Nagy Sándor megérkezett a Gyémántvölgybe, az tele volt drágakövekkel és kígyókkal, amelyek gyilkos tekintettel védelmezték a köveket. Nagy Sándor viszont a hüllőket becsapta és megszerezte a gyémántokat.
A régi Görögországban a gyémántok az istenek könnycseppjei voltak, melyek a földre estek. Hogy hangsúlyozzák keménységét, „adamas”-nak hívták, ami legyőzhetetlent jelent. 60 évvel Krisztus előtt Plinius A természet történelmében ír a gyémántokról. Az első, nem csiszolt kő Rómában az 1. és 3. század között jelent meg. A 13. században Marco Polo Ormuzt, mint az egyik fő perzsa gyémántpiacot említi.
Nyugaton a 13. században a gyémántpiac központja Velencében volt, mellyel Európa legtöbb fővárosa üzleti kapcsolatban állt. Innen jöttek a selyem- és gyémántkereskedők Brugge-ba, ami nem csak a gyémántüzlet központjává vált, hanem a gyémántok feldolgozása is itt folyt. A gyémántüzlet gyorsan elterjedt és ekkor lépett színre Brugg Lodewijck van Berken, a gyémántcsiszolás feltalálója.
A gyémánt megmunkálásának módszerét sokáig titkok övezték. A 14. században csak oktaédereket csiszoltak, gyémántporral megszórt fa- vagy rézalátéten. Ezt a módszert már korábban is alkalmazták drágakövek és elefántcsont csiszolására, azonban a gyémántoknál ez a folyamat meglehetősen hosszadalmas volt. A 15. században kezdtek modernebb módszereket alkalmazni a szabálytalan kristályok hasítására, azonban a csiszolásnál az eredeti formát továbbra is tiszteletben tartották, így a gyűrűkbe továbbra is piramis alakú kövek kerültek. A csiszolás lényege a szabálytalan részek és más hibák eltávolítása volt. Ilyen mintákat találhatunk a leletekben, az ékszerekben és öreg keramikákban.
A gyémántporral betakart acélalátétes csiszolás több lehetőséget hozott; a 15. század végén mintatáblák jelentek meg rombusz, négyzet, téglalap és rozetta alakban.
1498-ban Vasco de Gama bebizonyította, hogy India közvetlenül, tengeri úton is elérhető, mely felfedezés következtében a gyémántpiac központja Velencéből Lisszabonba került át. A 14. század végével Lisszabon szerepét Antwerpen vette át, mely pozícióját a mai napig őrzi.
A gyémánt az örök köteléket, a szerelmet jelképezi évszázadok óta. Az első feljegyzések a gyémánt ajándékozásáról - mint a szerelem jelképéről - a 15. századból származnak.
A gyémántgyűrű ajándékozását, mint eljegyzési ajándékot, I. Miksa kezdte meg 1477-ben, amikor megkérte
I. Burgundi Máriának kezét. A szokás gyorsan elterjedt a többi főúri családban, majd később az „egyszerű halandók” körében is.
A 16. század igazi aranykor volt a gyémánt üzlet szempontjából, mely főként portugál zsidók és olasz
kereskedők kezében összpontosult. A 17. századdal újdonságokat hozott: új formák jelentek meg a gyémánt csiszolása során. A gyémántokat már ovális, csepp formájúra is megcsiszolták. A legkiválóbb csiszolók egyértelműen Antwerpenben dolgoztak, de a 18. század végén az indiai bányák kimerültek és az új brazil bányák nem tudták helyreállítani a város virágzását.
A 19. század második felében Henry Morse az Amerikai Egyesült Államokból számos kísérlet és próbálkozás után meghatározta az egyik legmodernebb gyémántformát, melyet később Marcel Tolkowsky tökéletesített, matematikailag definiált, majd 1919-ben bemutatott az Amerikai Egyesült Államokban. Az ő nevéhez fűződik a modern briliáns csiszolás.
Marczi Erika
+36 30/280 74 75
Szólj hozzá