Bevallom a magyar hagyományokkal nem rendelkező, külföldi ünnepekkel hadilábon állok. Mondhatni maradi vagyok, már ami legalábbis az ünnepeket illeti. 

Elutasítom a halloweeni bohóckodást, és például rettenetesen zavar az is, hogy a sok-sok amerikai film miatt már lassan nálunk is azt hiszik a gyerekek, hogy a karácsonyi ajándékot a mikulás hozza… Mégis van egy számunkra kultúra-idegen  felhajtás, amivel bátran azonosulni tudok, ez pedig nem más, mint a Valentin-nap. 

Tudom, most van, aki felhördül. A virágárusok ünnepe, felesleges költekezés, ami legalább úgy erőlteti a romantikát, mint a szilveszter a hajnalig tartó tánc és buli iránti kényszeres elköteleződést, de tudjátok mit? Ez csak akkor van így, ha hagyjátok, hogy a legrosszabbat, a legkényszeresebbet hozza ki belőletek az ünnep!

Ki mondja meg, hogy mi a tökéletes program és a tökéletes ajándék a szerelmesek ünnepén? Ki mondja meg mekkora legyen az ajándék érteke, hogy hova menjetek, mit csináljatok? 

Megmondom: senki!

A Valentin-nap pont arról a két emberről szól, aki az adott párkapcsolatot, szerelmet éli meg. Ha akarjátok, akkor mozduljatok ki, ha nem akkor maradjatok otthon, és nézzetek meg egy jó kis filmet, vagy főzzetek együtt, vagy rendeljetek valami finomságot, vagy csak sétáljatok egy nagyot a csípős téli időben. Teljesen mindegy mi a program, vagy hogy mi az ajándék! Egy a lényeg, mégpedig az, hogy valamilyen formában emlékeztessük magunkat rá, hogy milyen jó, hogy van a másik, hogy együtt vagyunk, hogy őt és ezt a kapcsolatot nekünk szánta az élet. 

Nekem erről szól ez a nap. Számomra a Valentin-nap egy különleges emlékeztető, amikor lehetőségem van feleszmélni a hétköznapok rohanásából és hálát adni azért az emberért, aki nap, mint nap velem van, fogja a kezem és akkor sem enged el, amikor könnyebb lenne külön utakon járni, mint együtt harcolni. 

A körítés pedig tényleg lényegtelen, hiszen gondoljatok csak bele, emlékeztek ti arra, mint kaptatok 5-10 évvel ezelőtt a születésnapotokra, vagy mi volt a karácsonyi ajándék, akár csak 3 éve?

Na ugye, hogy nem!

De az megmaradt, hogy milyen jó szülinapi bulit tartottatok még 1995-ben és mennyit röhögtetek a 35. születésnapi bulin, mint ahogy a legendás karácsonyi történetek is fennmaradnak generációkon át. Ez pedig azért van, mert akármilyen tárgyiasult világban is élünk a lényeg az ember, és az emberi kötődés. Azt nem lehet megfizetni, pótolni és bepótolni sem, ezért akkor használjuk ki az együttlétre, az élményszerzésre a lehetőséget, amikor csak lehet, s ünnepeljük meg bátran a szerelemet és a szeretetet éppúgy, mint egy születésnapot! Szerintem legalább pont ugyanolyan fontos ez is! 

Ferenczy Boglárka