Hogyan vált nemzetiből, nemzetközivé?

Az 1850-es években New Yorkban a textilipar munkásnői béremelésért tüntettek és a jobb munkakörülményekért, sikerrel. Ezt a napot ünnepelték a saját hazájukban. Később az 1910. II. Internacionálé (Nemzetközi Munkásszövetség) kongresszusán a nők választójogát a kongresszus is megszavazta melynek hatására Ausztria, Dánia, Németország és Svájc is csatlakozott a nők napjának megünnepléséhez. 1917-ben Oroszországban a békéért és jogaikért szintén a nők vették fel a harcot, tüntetésük is hozzájárult ahhoz, hogy II. Miklós cár lemondott a trónjáról.                                                                               

Március 8-a így vonult be a történelembe.

II. világháború után Magyarországon 1948-tól lett kötelező a nőnapot tartani, a szó legszorosabb értelmében. Így nem csoda, hogy az idősebb generáció a nőnapot a munkásmozgalommal és a szovjethatalommal hozták összefüggésbe. Sokan még napjainkban sem ünneplik, éltetik ezen a napon a „gyengébb” nemet, bár Magyarországon a rendszerváltás után ez az asszociáció nagyrészt megszűnt. A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és szeretet megnyilvánulásának napja lett szerte a világon.

Két idézetet szeretnék megosztani híres emberektől, ők hogyan fejezték ki a nőkről alkotott véleményüket. 

Richard Wagner szerint: „Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat…”

Pedró Calderon de la Barca az 1600-as évek spanyol írója, költője: „Soha nőkről csúnyán ne beszélj, nincs olyan alantas asszonyi személy, aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi nem születne.”

Rodé Klára