Itt az ADVENT!



A havas táj gyönyörködteti a szemet. 

a fehér hópehely megtisztítja a lelket.

Bizony erre vártunk hosszú ideje már,

hogy hópaplanba bújjon a vidék, a határ.

Nézd, mily szép, és minden bajod eltűnik.

Ha elolvad, akkor nyomaiban még látszódik.

Biz közeleg a Megváltó születése napja,

nem a dátum a lényeg, ne figyelj most arra.

                                                                        Az Úr a Földre küldte egyszülött fiát,                                                                                                                                                                                       remélte, ezzel megváltja a gonosz diadalát. 

Az ember e gesztust nem tisztán értette,

tetteivel a törvényeket rendszeresen sértette.

Hiába, a sok emberöltő tanulsága sem elég,           

pusztítjuk egymást és a természet bőségét.


Pedig az Úr türelme mostanra elfogyott, 

látván, hogy az áldozata felesleges volt. 

Ránk küldi a háborút, a covidot, a cunamit.

Mivel fogjuk betömni a bolygónk repedéseit?

Kifüstöljük belőle a gázokat és ásványokat, 

ezzel magunknak ássuk meg a sírokat!

Kik bőségben élnek, saját javaikat féltik,

a szegények az éhes gyermeküket védik. 

Látja ezt a Teremtő, már több ezer év óta, 

érzi, hogy új lényt kell küldenie e bolygóra. 

De még ad néhány adventet szép karácsonyt,

esélyt a léleknek, hogy szeressék a barátot, 

hogy érezzék át egyetlen fia szenvedését,

a keresztre szögelt izmainak megfeszülését.

Mert nincs több fiú, és nincs több áldozat. 

Ember! Imádkozz és becsüld meg magadat!