MIT TENNÉL A HELYEMBEN?

SZERKESZTI: AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ


Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hét unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldani a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért fogadja szeretettel az olvasók e-mailjeit.


Mások hevernek a pálmák alatt


Kedves Ildikó, hogyan maradjak derűs, ha a tizennégy éves lányom barátnői közül sokan utaznak a világ legkülönlegesebb nyaralóhelyeire – Balitól Mauritiusig –, mi viszont alig-alig jutunk el külföldre. Kérem, ne adjon közhelyes választ, mint a gyerekkori barátnőm, aki azt hajtogatja, hogy itthon is találhatunk gyönyörű vidékeket, ezt magamtól is tudom. De abban segíthetne, hogy okosan feleljek a gyerekemnek, ha majd megkérdezi: „Mások miért élvezik az életet pálmafák alatt, és mi miért nem…?” A kislányunk nem agresszív, de rövidesen ellenünk fog fordulni, hiszen mi, tutyimutyi szülők, mindössze egyszer tudtuk őt külföldre vinni, hogy láthassa a tengert. Tavaly Bibionéban, a viszonylag közeli, olaszországi üdülőhelyen töltöttünk egy hetet, és a búcsúvacsorán megbeszéltük, idén visszatérünk. Mert csoda volt az a hét! Csakhogy a családi vállalkozásunk gyengélkedik, így nem tudjuk az ígéretünket betartani, és a kislányunk Vas megyében, az anyósomnál tölti majd a júliust. Szereti a nagymamáját, a falubeli barátait, de biztosan vágyik a tengerre, ahogy én is. Zárkózott, nem kérdez, nem lázad, de hasonlít rám, tehát előbb-utóbb ki fog törni. Mert becsaptuk, és ő nem érti, miért vagyunk szegényebbek, mint a barátnői. Kedves Ildikó, mit felelne? 


Mivel rossz viszonyban vagyok a közhelyekkel és a hazugsággal, nem cukroznám a valóságot, hanem igazat mondanék. Leszögezném, hogy tényleg szegényebbek vagyunk, mint jó néhány barátnője, ami nem tragédia, és nem örök állapot, majd javasolnám, nézzen körül alaposan, hogy észrevegye azokat, akiknél mi vagyunk jóval tehetősebbek, akik a mi segítségünkre szorulnak. A beszélgetés e fázisában a tizennégy tizenöt évesek általában átveszik a szót, mert már ők is tapasztalták, hogy a jövő hozhat változásokat, ha szorgalmasak, okosak, ügyesek, fegyelmezettek és szerencsések vagyunk. Ekkor hasznos megbeszélnünk, hogy nem a gazdagodás az egyetlen életcél, és nem feltétlenül boldogok a gazdagok. A gyerekek a saját bőrükön is érzik, mennyire fontos, hogy elismerjük és szeressük egymást, hogy legyenek céljaink, vágyaink, boldogságos családi együttléteink és nem utolsó sorban őszinte barátaink. Budapesten, Zalában és Mauritiuson… Röviden: a tizennégy évesek már jóval többet érzékelnek a világ ezer bajából, minthogy tündérmesére lenne szükségük… Azt is hangsúlyoznám egy efféle beszélgetésen, hogy semmit sem adnak ingyen. Például e sorok írója későn, túl a harmincon jutott el először Nyugat-Európába, de ma a munkája révén bejárhatja a világot, Balitól Dániáig, Indiától az Egyesült Államokig, Csakhogy ehhez rengeteget kell tanulni és

dolgozni. Tán ez a legfontosabb üzenet egy okos tinédzser számára.