A németjuhász türelmetlenül csaholva rángatta rövid pórázát az autó szerviz poros udvarán. Ideje volt a kora esti etetésnek. A farmernadrágos pólós, kócos nő feltehetően a gazdája, csitítva tette elé a tálat. A kutya maga előtt taszigálva az edényt lefetyelte a bőséges eledelt. A kapun élesen csikorogva fordult be egy méregzöld nyitott sportkocsi.  Nyersszínű bőr ülésén jól mutatott vezetője egy harmincöt körüli barna bőrű asszony. Vélhetően nyaralás után érkezett. Harsány sárga miniszoknyát, hozzáillő mélyen dekoltált blúzt viselt, melltartó nélkül.  Vállig érő burgundira festett haját lazán hátracsapta mikor a bejáratnál fékezett és megállt.


Fényes vádlija megfeszült magas sarkú arany szandáljában ahogy lábait lassan egymás után emelve kilépett a kocsiból. Nem először járt a szervízben. Nézőközönsége, mint általában most is akadt, a műhelyben dolgozó szerelők személyében. A nő mintha észre sem vette volna őket. Sóvárgó tekintetek össztüzében ringó járással belépett a szerelőcsarnokba. Az elismerés halk moraja gyűrűzött végig a szerelőaknáknál.  Mosolygós „hello fiúk” után a kocsi kulcsát egy szemüveges, maszatos fickó kezébe dobta. A szerencsés kiválasztott, elismerő vigyorral az arcán az iroda felé sasszézott és hangosan kiabált: „Főnök! A Vörösbegy! Itt a Vörösbegy!”


Az ajtó gyorsan kinyílt, a tulaj kihúzta az íróasztallal szembeni kényelmes vendég széket. A barna bőrű kiszámított, fantáziát beindító mozdulattal elhelyezkedett. Napszemüvegét feje tetejére csúsztatta, lábait keresztbe dobta. Mini szoknyája egy kicsit feljebb csúszott. A férfi tekintetét nem kerülhette el az éppen csak kivillanó fehér háromszög. 


A nő szabad volt és kalandra vágyott. Imponált a nála évekkel fiatalabb kellemes, halkszavú fiatalember. Felszínesen ismerték egymást, nem először találkoztak. Mindketten érezték, tudták, hogy a kötelező szervizen kívül egészen másról fog szólni ez a találkozás.


Amíg a fiúk végezték a munkájukat egy jóleső capuccino mellett elmesélték mi történt velük az elmúlt hetekben miközben lassan a munkaidő végéhez értek. A szerelők elköszöntek, ők még mindig beszélgettek. Már besötétedett mikor a halványsárga miniszoknya nélkül a kényelmes bőrkanapéra kerültek… A németjuhász hangos ugatására nehezen engedték el egymást. A nő kinézett az iroda ablakán. A halvány esti fényben az udvaron meglátta a farmernadrágos, kócos sziluettjét. Éjszakára készült szabadon engedni a házőrzőt. 


„Ki van a kutyával? - kérdezte. A feleségem- felelte a férfi. Kéthete nősültem.”


A burgundi hajú felkapta szoknyáját és köszönés nélkül kisietett a hátsó ajtón. Beugrott a sötétben csillogó méregzöld sportkocsiba és a nyitva hagyott kapun keresztül kihajtott. Lüktető fejében még sokáig hallotta az utána rohanó kutya ugatását…



                                                                                                                               Rodé Klára