Szeretem a számok világát, régebben meg voltam arról győződve, hogy ott aztán minden egzakt, egyértelmű, mindenki azonnal megérti, miről van szó. Később rájöttem, hogy nem; itt is attól függ….. 

Például honnan nézzük ugyanazt a számot, mennyiséget. Csak megemlítem, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy egy adott pénzmennyiség az adósságunk vagy éppen a kezdőtőkénk. Mint ahogy másképpen értékeljük egy csoporthoz való tartozásunkat is. Nem mindegy, hogy tízen vagyunk a világon, akik kirakják a bűvös kockát 5 másodperc alatt (szeretnék oda tartozni), vagy tízen vagyunk egy lakatlan szigeten (nagyon nem szeretnék ott lenni). A valamilyen csoporthoz való tartozás az, amiről most itt a klubban szeretnék mesélni.


Alapvetően elégedett vagyok azzal, hogy a Föld nevű bolygó 8 milliárd fős lakosához tartozom, bár nem tudom rajtunk kívül hányan élnek még az Univerzumban, akik megszámolják magukat. Európainak lenni is jó, itthon vagyok a Kárpát-medencében, azon belül Budapesten, együtt vagy 2 millió társammal. 


De, és itt térek rá a mesélni valómra, Budapesten több nagy épület is található, van olyan sportaréna, ahová befér tízezer ember. Befértem én is, nem is olyan régen, május 10-én. Ott létem nem a véletlennek volt köszönhető, meghívást kaptam a KLUB-tól. A klubtól, aminek már 11. éve tagja vagyok, többszázad magammal. Az arénában egy retro zenei koncertet tartottak, a program előtt összegyűltünk a bejáratnál, ha jól számoltam – bár mindenki mozgott – 70-80 fő volt ott és az egyazon csoporthoz való tartozásunkat jelezve matricát kaptunk a ruhánkra (ismert logoval és fényképpel).


Szóval része voltam annak a kis csoportnak is, amelyik születésnapja előtt köszöntötte Magdit, a Csak a nőknek nevű klub megálmodóját és motorját; igazán kitüntető érzés volt; szeretek ide tartozni.


Isten éltessen Magdi innen is, kívánok sok erőt, hogy továbbra is ennyi energiád legyen!


u.i. a matricát elraktam, szóljál, mikor vesszük elő újból.


EMERI (emarczi@hu.inter.net)