Nemrégiben részt vettem egy információbiztonsággal foglalkozó konferencián, ahol a terület újdonságait mutatták be. Az egyik előadó elmondta az információtechnológia (azaz egyszerűen az IT) és a mesterséges intelligencia (MI, az angol rövidítés az artificial intelligence, azaz AI) kapcsolódását, fejlesztési irányait és főleg a biztonságos működésével kapcsolatos követelményeket. Kihangsúlyozta természetesen az AI feletti kontroll fontosságát, azt, hogy a kijött eredményeket ellenőrizni kell, illetve elmondott egy régi történetet.


1995 után az IT világ a Y2K (Year2000) lázában élt, minden szervezet, vállalat óriási erőforrásokat csoportosított az IT-ra, mert meg kellett oldani azt a kihívást, hogy minden IT eszköz működjön akkor, amikor az óramutató 1999. december 31-én 23 óra 59 perc után 2000. január 1. 0 órára ugrik. Gondoljunk csak pl. a repülésirányító eszközök, a beprogramozott gépek, kórházi berendezések folyamatos működésére. Volt egy nagyvállalat, számos IT rendszerrel, amik között voltak újak, de még működtették a régieket is. Ez egyébként ma is így van, gazdasági okokból nem cserélik le a teljes gépparkot, szervereket, rendszereket, hanem egymással párhuzamosan működtetik a régit és az újat. A példabeli vállalatnál a fiatal mérnökök nem boldogultak egy régebbi rendszer átállításának előkészítésével és végül egyikük felkereste az iroda hátsó sarkában ülő, már nyugdíjas kollegáját, aki pillanatok alatt megoldotta a problémát, mert még tudott COBOL-ban programozni (ez a COBOL egy olyan régi programnyelv, a Fortran-nal együtt, amiket az 1970-es években használtak).


Nagyon tetszett a történet, tekintettel arra, hogy a Fortran-t még én is tanultam egyetemista koromban. (Itt rögtön javaslok egy fejszámolást és ellenőrzést, igaz-e, hogy legalább 40 évet ledolgoztam?) Össze is szedtem párat; milyen régebben szerzett tudás lehet most hasznos, és nem csak akkor, ha az egész országban áramszünet van, akár csak 12 órát tart (ami megtörtént idény tavasszal Spanyolországban).


  1. Az első helyre nekem a fejszámolás került, de legalább a nagyságrendek tisztázása. 10 darab 100 forintos értéke 100 és még 1 nulla, azaz ezer. 50 darab 200 forintos értéke ötször kétszáz, az ezer és még egy nulla, azaz tízezer.


     Közel hatvanmillió ember életét borította fel 2025. április 28-án hétfőn az az áramszünet, amely fél napra megbénította Spanyolország és Portugália áramellátását: leállt a tömegközlekedés, repülőjáratok maradtak ki, hosszú sorokban vesztegeltek az utcákon az autók a kikapcsolódó közlekedési lámpák miatt, nem lehetett telefonálni, internetezni, készpénzt felvenni, bankkártyával fizetni, és sok háztartásban nemcsak a világítás, de szivattyúk leállása miatt az ivóvíz is elérhetetlenné vált.



  2. Ezt rögtön követi a papír alapú kontroll; a lexikonokra gondolok. Ha beírunk a netes keresőbe vagy a chat gpt-nek kérdést teszünk fel, a kapott választ, eredményt ellenőrizni kell. Nem mindig szerencsés, ha a kontrollt is a neten végezzük. Igazán fontos ügyekben bizony elő kell venni a lexikonokat, amiket egyébként régebben több tagból álló bizottság szerkesztett és minden szócikket ellenőrzött. A lexikonok fellelhető helyes a könyvtár, lásd K betűnél.
  3. A fedélzeti komputerrel vezérelt személygépkocsik már legalább 30 éve futnak az utakon. Kiírnak egy csomó fontos adatot, szólnak, ha szerelőre vágynak, könnyű a kormányzás és a fékezés is. Viszont mozdíthatatlanok, ha lemerül az akkumulátor, a befékezett autót vontatni sem lehet. 15 éve tudom, hogy van viszont egy zöld kar / fogantyú, amit ki lehet húzni és kienged a fék. Tessék gyorsan megkeresni! (Vagy a csomagtartóban vagy a kocsi alján, ez utóbbi esetben kell egy pokróc vagy valami, amire fekszünk.)
  4. Beragad a számítógép billentyűzete, se föl, se le, és az egér sem működik? A tabulátor gombot nyomogatva viszont ugrál a kurzor, oda lehet navigálni, ahol pl. ki tudsz lépni.
  5. Na, leesett már a tantusz? Ha ezt kérdezik tőled, udvariasan arra kíváncsiak, érted-e már, amit magyaráznak neked. A tantusz maga egyébként a telefonálás második korszakának terméke (az első az volt, hogy a hívó fél megkérte a telefonközpontost, kapcsolja neki azt, akivel beszélni szeretett volna). A tantusz egy speciális érme volt, az utcai vagy a dohánybolti készülékbe bedobtuk, tárcsáztuk a számot, és amikor ott felvették a kagylót, azaz sikerült a hívás, nálunk beleesett a tantusz az érmegyűjtő dobozba. Ha viszont nem vették fel a kagylót, akkor a készülék visszaadta az érmét.




EMERI (emarczi@hu.inter.net)