A rákból felépülve én lelkileg is újjászülettem. Második születésnapomat onnan számolom, amikor elolvastam ezt a gondolatot:
AZT ADOD A GYERMEKEIDNEK, AMI TE VAGY!
Azóta sok ilyen erős mondattal találkoztam és váltam tőlük jobb emberré, jobb társsá és jobb szülővé. Írásaimban ezeket mutatom be Neked, remélem Te is sokat nyersz velük. A mai témám a beszélgetés hihetetlen ereje. A szimpla, egyszerű beszélgetésé, amikor infót cserélünk a másikkal, hogyan vagyunk, mi történt velünk. Semmi extra, mégis sokat lendít a kapcsolataink mélységén.
Miért van akkora ereje, hogy például a házasságomat is meghitt szerelemben tartja?
Azért, mert az emberi jóllét egyik forrása a minőségi emberi kapcsolatok. Alapvető emberi igénye mindenkinek, hogy szeressék és szerethessen. Fontos legyen és tartozhasson valahová.
Ha jó kapcsolataid vannak, akkor boldog leszel, ha rosszak vagy nincsenek, akkor boldogtalan!
"Környezetünk szeretete egyfajta érzelmi oxigén!"
Ehhez az éltető levegőhöz a beszélgetés eszközén tudunk főként hozzájutni. Ő az egyfajta „tüdőnk”, hogy elegendő szeretethez juthassunk. Miért fontos a szimpla történetelbeszélő beszélgetés?
"A jó élet nem más, mint jó beszélgetések sorozata!"
Nézd meg a busmanokat!
A lakóterületükön, a Kalahári-sivatagban mostoha körülmények uralkodnak, a napi élelemadag megszerzése is komoly kihívást jelent a törzs tagjai számára. Azt gondolhatnánk, mást se tesznek, mint a betevő falat után járnak. Érdekes módon azonban kiderült, hogy hetente csupán két napot fordítanak az ennivaló előteremtésére, a legtöbb időt, hatvan százalékot, beszélgetéssel töltik.
Persze nem tudományos eszmecseréket vagy elvi vitákat folytatnak, hanem egyszerűen csak arról mesélnek, hogy mi történt velük, amíg a másik távol volt, hogy ő is képben legyen. A busmanoknál ugyanis az összetartó közösség tudja biztosítani az egyén túlélését, ahhoz pedig, hogy szoros kapcsolatunk legyen egymással, ismernünk kell a másikat, tudnunk kell, mi történik vele, milyen élményeken megy keresztül.
A beszélgetések a közösségi kohézió forrásai, a csoport kötőanyagai.
A közösség működéséhez párbeszédre van szükség – hogy elmond, amit benned van, és meg tudd hallgatni a másikat.
De mit művelünk mi, civilizált emberek?
„Ha nincs beszélgetés a családban – ebben az információs korban könnyű mindent a tv-re és a netre fogni!”
A beszélgetés idejét átveszik a különböző képernyők bámulása. A telefon görgetése, a tévé, a laptop, a tablet bámulása. Elapad a szó egymás közt otthon, a munkahelyen, stb. Mindenhol. Eltávolodunk a kütyük miatt egymástól, érdektelenségbe fordulunk. Ez válik szokásunkká, és még sokszor észre sem vesszük.
Mit okoz ez? Tudattalanul „fuldoklunk”, mert…
„Minden emberi kapcsolat halála a kommunikáció hiánya!”
Ha elveszted a beszélgetéseket, elveszted a családodat, a barátaidat, mindenkit! Így tréningezve a családot elérjük, hogy egymásról alig valamit tudó „idegenek” éljenek a házunkban. Én nem akartam zombiként, zombik között élni. Jó szokásokat építettem az életünkbe. A kütyük mellett időt szorítottam a beszélgetésekre is a napirendünkben. Először is a feleségemmel minden este bevonulok a hálóba, és tíz-tíz percben meghallgatjuk egymás napját.
„Nem lehet olyat szeretni, akit nem ismerek!”
Hogyan is lehetne szeretni valakit, ha nem is ismered a gondolatait, érzéseit? Mindketten elmeséljük a napunkat, mintha a saját gondolatainkban járnánk. Ugyanis a jól működő házasság alapfeltétele, hogy megosztjuk egymással mi történt velünk, és az ezekkel kapcsolatos érzéseinket! Itt kezdődik az őszinteség és a meghittség! A meghittség kialakítását saját önfeltárásunkkal és a másik fél önfeltárásának meghallgatásával és megértésével tudjuk elérni! Minden gondolatunk megosztjuk egymással. Így válik a két történet eggyé. És mi is így válunk eggyé! És ettől minden más lett: ahogy egymásra nézünk, ahogy segítünk egymásnak, a gyermeknevelés, sőt, még a szex is…
De mi van a gyerekekkel?
Mit tudtam változtatni velük? Az egyik, hogy bármelyik gyermekem elkezd beszélni hozzám, lerakok mindent és a szemébe nézek! Meghallgatom ott és akkor, nem akarom leszoktatni arról, hogy meséljen magáról. Azt elértem, hogy a kamasz fiam mikor hazaérkezik, azzal kezd, hogy dől belőle a szó, mi volt vele a suliban vagy az edzésen. Csodálatos eredmény és érzés. De vajon olyan is, mikor nem akarnak beszélni. Ilyenkor segítek. Csak ennyit kell mondanom:
„Helló Orsikám! De jó látni Téged!”
Nekem ez vált be a legjobban. Kapcsolódok hozzá, és már ömlik is belőle a szó… De van, hogy én kezdek el mesélni magamról valamit, és őt ez indítja el, hogy becsatlakozzon a saját történetével.
"A beszélgetés a legjobb módszer a szülő-gyerek kapcsolat megőrzésére."
Próbáld ki Te is otthon a fentieket! Beszélgess a pároddal és a gyermekeiddel, meg fogsz lepődni!
Szeress Te is felelősséggel!
Kapcsolódó termékek
Szólj hozzá