Az alábbi sorozatban a Balaton vidékén található, eltérő fejlődésű fürdőhelyeket mutatja be Kovács Emőke Balaton-kutató történész.

Helikon, Georgikon, Festeticsek - Keszthely

A történeti sort Festetics Györggyel (1755-1819) illik és indokolt kezdeni, kinek szellemi hagyatéka, s mindaz, aminek alapjait Keszthelyen és vidéken lerakta, a mai napig éltető örökségként van jelen e vidéken. A kalandos életű gróf figyelme az 1800-as évek elején – amikor ismét összetűzésbe került a Habsburgokkal – fordult a keszthelyi uradalom irányába. Miután megfosztották kamarási rangjától és az udvarból is kitiltották, nem maradt más hátra számára, mint a keszthelyi uradalom és vidékének intenzív fejlesztése, amely a kezdeti nehézségek ellenére igazi sikertörténetté vált. Elsőként a birtok adósságainak rendezését kezdte meg, majd a birtoktest nagyságát is gyarapította. Gazdálkodásának pénzügyi alapját a juhtenyésztés és a gyapjúkereskedelem adta. Mindehhez hozzájárult az is, hogy kiváló szakemberekkel vette körül magát. Nagyváthy János, uradalmainak jószágigazgatója a korszak legnagyobb tudású mezőgazdasági szakemberének számított. A gróf hamar felismerte azonban, hogy megfelelő képzésre lenne szükség ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlődhessen, ezért alapította meg 1797-ben a Georgikont, Európa első felsőfokú agrároktatási központját, ahol számos, rangos képzés zajlott (pl. gazdatisztek, uradalmi ügyvédek, erdészek, mérnökök, vincellérek, ménesmesterek, geodéták oktatása). Mezőgazdasági reformtevékenysége mellett Festetics mecénási vállalásai szintén igen kiemelkedők: 1795-től megnyitotta kapuit az általa létrehozott csurgói református gimnázium, 1800-ban pedig Keszthelyen már hét iskola működött a gróf jóvoltából. Mindemellett két legnagyobb vállalása a Magyar Minerva sorozat kiadásának támogatása és a napjainkban is minden évben megrendezésre kerülő helikoni ünnepség bizonyult. A Balaton első hajóflottáját is ő alapította, a fenékpusztai műhelyben készülő vitorlás- és komphajók (pl. Bori Antal, Pali, Fecske, László, Juditta, Stella) közül kiemelkedett a Phoenix, amely az egyik leghíresebb lett a magyar hajózástörténetben, hiszen a Phoenix már menetrendszerűen szelte a habokat, a személyszállítás mellett fontos szerepet töltve be a bor- és a sókereskedelemben is. A Keszthelyhez közel fekvő Fenékpusztán nemcsak a hajóépítő műhely vált országos hírűvé, hanem a Festetics-ménes és az itt rendezett lóversenyek. Festetics György nemcsak Keszthelyt virágoztatta fel, hanem a hévízi tó felfutása is neki köszönhető. Az addig elhanyagolt, de igen értékes vízű gyógytavat útépítésekkel, fürdőház létesítésével, a mocsaras területek feltöltésével, vendégfogadó megnyitásával felvirágoztatta. Ekkoriban már fürdőorvos is szolgálta az ismertté vált tónál a betegek gyógyulását. Ezen sikersorozatba illeszthetők a helikoni ünnepségek (1817-től), melyet a kor neves íróival, költőivel – évente kétszer rendeztek meg. Az elsőt mindig februárban, a császár születésnapján tartották, míg a másodikat májusban a georgikoni vizsgák idejére szervezték. A 1800-as évek elejére Festetics és a Habsburg udvar rossz viszonya is oldódni kezdett, majd az uralkodó visszafogadta kegyeibe és kamarási rangját is visszakaphatta. 

Festetics nemes és korszakalkotói tettei még hosszan sorolhatók. Könyvgyűjteménye európai szinten is unikálisnak számított, Keszthelyen nyomdát alapított, a göttingeni királyi akadémia és a badeni gazdasági egyesület tagjává választották. Jó kapcsolatot ápolt a korszak közéleti és írószemélyiségeivel, számos dicsőitő vers született róla a helikoni ünnepségek alkalmából. Cséby Géza, a Festetics életmű kiváló irodalomtörténész kutatója a következőképp összegezte a gróf szerepét: „A kortársak, majd az utókor megítélése a grófról felemás volt, amint a kor is, amelyben élt. A feudális mecénás, aki könyörtelenül behajtotta a neki járó adókat, de aki – ha fontosnak tartotta – a magyar oktatásért és művelődésért, a gazdaság modernizálásáért pénzt áldozott. A nemzet felemelkedésében játszott szerepe miatt mindenképpen előfutára unokaöccsének, gróf Széchenyi Istvánnak.”

Festetics György 1819. április 2-án bekövetkezett halála után fia, Festetics László (1785-1846) folytatta az életművet, méltó maradva az apai elgondolkodásokhoz: fejlesztette a Georgikont, támogatta a magyar kultúrát, mecénásként részt vett a balatonfüredi kőszínház létrehozatalában.

A balatoni gőzhajózás beindulásával Keszthely is jobban bekapcsolódott a tavi vérkeringésben, mind több látogatott vonzott: „Keszthelynek szép jövendőt ígér a nagy Festeticsek méltó unokája tolnai gróf Festetics Tasziló, a mostani majoresco, s a balatoni gőzhajózás. Keszthelyen a méltóságos grófról mindenki lelkesülten beszél, miben a jövendőnek szép záloga rejlik. Az igen szép angol kert nyitva áll. A Füreden mulatóknak Keszthely kellemes kirándulási pontul szolgáland; a gőzhajói utazók kényelmes ellátásáról az uradalom már is gondoskodott.” – olvashatjuk a tudósítást. Keszthely a 19. század végére már nemcsak mint a Festetics uradalom központja, hanem mint üdülőhely is megjelent. Megépültek a díszes hotelek, fürdőházak, öltözőfülkék, idővel Keszthely vált Balatonfüred és Siófok mellett az egyik legfontosabb fürdőhelyi központtá.