A Dicső? Háború



Ki tudja megmondani, miért kell a háború?

Néhány derűs év után jöjjön már a ború? 

De lehet, hogy egyszerűbb a magyarázat,

vérszomjas az emberiség, és ez gyalázat!

Vérző holtakon átgázolni diadalittasan,

győzelmet kiáltani büszkén, harciasan!


Nem számít az anyagi és emberi veszteség,

több áldozat kell, a helyi háború nem elég.

Legyen világméretű, hogy a Föld is beleég!

Tajtékos tengerár, égdörgés és vak homály

sem állhatja útját, ha már felizzott a dagály.

Férfierő fitogtatás, terület vagy kincsszerzés,

sőt, harci zsákmány a legyőzött bekebelezés.


Mikor fog a szív ez ellen vad háborgásba,  

az asszonyi erőt összefogó ellenállásba?

Fiaik testvérré lesznek a véres halálban,

  hősi emléküket siratják, de mindez hasztalan.

Sérült lelkük, mint egy beteg sas, botladozik,    

Istenbe vetett szilárd hitük már bomladozik.


Hát, kell több emlékhely, csillogó érdemrend

és kioltott életeket dicsőítő harctéri költészet

festmény, vagy márványba faragott katona,           

      akinek már a Mennyország lett az otthona?


A győzelem híre sokaknak csodálatos, 

ha átgondolnák, látnák, hogy iszonyatos.

Engedd végre megvilágosodni az értelmed,  

a háború gondolatát is örökre semmisítsd meg!

Hagyd magad mögött, hogy elenyésszen,               

szomorú mementó legyen az életünkben.




Juhász Veronika