
DÉLIBÁB
Siratom magamat, az elmaradt kűrjeimet a jégen
a vastapsot a színházi páholyban és nézőtéren,
a lüktető ritmusban ölelő partnerem karját,
hófehér balerina cipőm kínzó, szorító pántját.
Mindent, mit már lehetetlen megtennem
siratom, hisz fátyol köddé vált a szívemben.
Néha, éjjelente újra éled a képzeletemben
ilyenkor azt érzem mégis érdemes volt élnem.
Szememből kipattan egy álom, délibábot látok,
tüllszoknya borítja arcom, angyalszárnyon ülök,
azon békésen ringatózva a végtelenbe repülök,
ahol újjászületnek a gyermekkori vágyak, álmok.
Szólj hozzá