Körforgás

 

 Teremtünk és temetünk, kényszer körforgásban vagyunk,

bármily természetes, e tényt nehezen fogja fel az agyunk.

A kegyetlenül szívet mardosó és fájó elmúlás ürességét

tartósítja a bánatunk és a lélek meg-megújuló hegességét.

Tovább forog az élet kerék és egyszer mindent bedarál,

de addig kárpótlásul a többségünknek új életet is felajánl.

Kisdedet önfeledten ölelhetsz magadhoz néhány hónapig, 

aki a homokóra szemcséivel majd gyorsan el is távolodik. 

Orcácskáján az élet újra előhívja  a felmenőid vonásait,

és egy tiszta ösvényen indítja útjára ártatlan angyalait.

Hinned kell! Hogy eztán csak újszülöttedre figyelhess,

és reméld, hogy a teremtőnek sokáig a kedvére lesztek.

 

A bánatod hegeit zárd egy eldugott szelencébe,

És bátran, nyíltan nézzél a gyermeked szemébe. 

Tán ő megismételheti az általad már bejárt utat,

sőt, tündöklőbbet, neki azt szivárványból fontad.

Ifjúként neked is ezt ígérték hőn szeretett szüleid,

nem rajtuk múlt, hogy a szivárvány gyakran eltűnik.

Csak előre nézz, ha lábad egy göröngyön megbotlik,

tudd meg, hogy ez a legtöbb földi lénnyel megesik.

Sima utat senkinek sem ígértek, csak elegendő erőt,

ezzel a hittel a szívedben nevelhetsz sok követőt, 

velük a kétely elillan, az öröm kalászba szökken,

és a körforgást majd elrendezi a Teremtő Isten. 


Juhász Veronika