Víz és a part


Ölelkeznek, ha a szellő se rebben

egymás nélkül ők nem is léteznek.

Marakodnak, ha jő a nyári zivatar

majd kibékülnek, ha elmúlt a vihar.


A hullámok szelíden a partot mossák

a nedves homokot magukhoz ragadják.

Mindezt csendben, észrevétlenül teszik,

ott évek múltán homokdűne keletkezik.


Ha nyaranta a nap tűzforrón perzsel,

a víz felszínéről millió cseppet elnyel.

Széllel felröpíti a gomolygó magasba

esőt csinál belőle és máshol ledobja.


Vize elcsenését a folyó dacosan tűri,

kiszárad a medre és a partja is eltűnik.

Már csak az égi áldást várja epedve,

hogy e körforgás az életét megmentse.


Juhász Veronika