MIT TENNÉL A HELYEMBEN?

SZERKESZTI AZ OLVASÓ ÉS V. KULCSÁR ILDIKÓ

Író, újságíró, tanár, párkapcsolati mediátor. Öt gyereket nevelt fel a férjével, hét unoka nagymamája, de ez kevés számára, hiszen az a mániája, hogy derűvel és őszinteséggel kell oldania a hozzá fordulók ezer baját. Ezért tart előadásokat itthon és külföldön, ezért várja szeretettel az olvasók e-mailjeit.  


HATÁRTALAN SZERELEM 


Szeretettel köszöntelek, Ildikó, és kérlek, ne haragudj, hogy nem tudlak magázni, ahogy a szakembereket illik, de a cikkeid, könyveid ismerétében barátnőmnek tartalak! Ezért merem neked megírni, hogy az okos, szép lányom, aki két éve végzett kozmetikusként, viharos gyorsasággal veszíti el az önbecsülését. Amíg nem jött össze a „mindentudó” élettársával, akinek szintén nincs diplomája, mert két egyetemet hagyott abba, a lányom értékes embernek tartotta magát. Büszke volt a remek angoljára, a barátaira és arra, hogy a bölcsész bátyja hatására olvasottabb, mint a generációja, ám most buta, jelentéktelen nőnek tartja magát az elképesztően lusta szerelme mellett. A gyerekem sokat dolgozik, elég jól keres, egyedül „tartja el” a tőlünk kapott kicsi autóját, csak az albérleti díjához járulunk hozzá, közben a kedveséről is ő gondoskodik. Eteti, sőt, fuvarozza, mert az úrfi nem szereti a tömegközlekedést… Pillanatnyilag angolt korrepetálgat otthon, három-négy tanítványa lehet, és tisztességes munka helyett bibliai idézetekkel kábítja a családot meg a lányom barátait, akiket hülyének néz, ahogy minket, „öregeket” is. A gyerekemnek néha elege lesz a „határtalan szerelmükből” kiborul, őszinteségi rohamot kap, és én megtudom, miként vélekedik rólunk a kedvese. Szerinte a gépészmérnök férjem technokrata bunkó, én egyszerű tanítónőcske vagyok, a lányom pedig folyamatos oktatásra szorul, hogy meghaladja a mi színvonalunkat. Ildikó, olvastam, neked is vannak lányaid…, mit szólsz a történetünkhöz?


Drága „Barátnőm”! Bizony nem szerettetted meg velem a lányod kedvesét, és készséggel beismerem, hogy nevelési, pszichológiai és párkapcsolati ismereteim ellenére is képes lennék hasonló a lelkiállapotba kerülni. Hiszen valamennyien féltjük a gyerekeinket! Csakhogy épp a tanulmányaim hatására szembesíteném magam szívós kitartással a szűkös lehetőségeimmel. Ugyanis a szerelmes gyerekünket nem tudjuk meggyőzni, hogy rosszul választott! Nem. Neki kell ráébrednie. Mit tehet egy anya? Például kéznél van. Például gyakran felteszi a legjobb szülői kérdést: ”Édesem, miben segíthetek”? Például kerít egy jó pszichológust vagy párkapcsolatokhoz értő coachot, és csöndesen átadja a telefonszámát. Egyetlen dolgot nem tesz: nem szidja naphosszat a mérgezőnek vélt kedvest – eszébe jut, hogy felületes is lehet az ítélete…  –, mert azzal épp az imádott gyereke „ébredését” gátolja. Te szidod a fiút, ő védi, ez a csőd.  Nehéz szerep! Hiszen a szülői hatalom végességével szembesít, de tapasztataim szerint a szeretetünk és a figyelmünk mégis segíti valamelyest, hogy a gyerekünk kikapaszkodjon a gödörből. Sajnos a szenvedéstől nem tudjuk megkímélni.