Először volt az okos ember. Fejben tartotta az ügyeit, teendőit. Gyalog közlekedett, az idő múlását a Nap és a Hold állásából követte. Kevés tárgyat birtokolt, gyerekeit maga nevelte, családi kapcsolatait az esti tűzrakásnál ápolta, élelmét maga szerezte be, vadászott és gyűjtögetett.

A világ változik, neki már csak ez a szokása, ugyanabba a folyóba sem lépünk kétszer (kivéve, ha teljesen ki van száradva, de az ugyebár az már nem folyó).

Először a gépjárművezetésnél találkoztam okos megoldással, az a sebességtartás volt. Beállította az ember és hiába volt nehéz a talpa, nem lépte túl a megengedett sebességet, megspórolta vele a gyorshajtás miatt kiszabott bírságot. Utána jött az okos ház. Az még csak-csak, hogy a redőnyök maguktól járnak fel, s alá, a fűtést vagy a hűtést mobiltelefonról be lehet indítani, vagy leállítani, majd kamerával követhettük mit művel a kutya a nappaliban, amikor nem vagyunk otthon. 

De az igazi okosház ott kezdődik, amikor a hűtőgép ismeri a szokásainkat és megrendeli a webáruházból a kifogyóban lévő termékeket, amikor a robotporszívó elindul, ha úgy érzékeli, hogy a padlón lévő por mennyisége meghaladja az XX mértéket.

És jöttek a személyre szabott okosságok. Az okosóra, amelyik riasztja a szolgáltatót, ha az egészségi állapotunkban az előre meghatározott küszöbértéket elértük vagy meghaladjuk (pl. pulzus, vérnyomás, levegővétel). De se szeri, se száma az okos cuccoknak, mindenki megtalálja a számára megfelelőt, és/vagy fölösleges újabb kütyűt.

Ami viszont most hasznos lehet. az az okos konnektor, amelyik jelzi, ha túllépjük a beállított értéket, nem kell a villanyórához szaladgálni, mennyi a fogyasztásunk. Egyéb okosságokhoz vegyük elő a józan eszünket, papírt ceruzát, tervezői képességet.


Dr. Marczi Erika
+36-30 / 280-7475
emarczi@hu.inter.net