Kezdjük egy kedves tanmesével, ami elgondolkodtathat minket a szokásainkat illetően:
Édesanya kislányával a Húsvétra készül, és előkerül az ünnepi sonka receptje: „Végy egy nagy sonkát, és vágd két részre.” Megkérdezi a kislány, hogy miért kell két részre vágni a sonkát. Anyuka azt mondja, hogy nem tudja, már így tanulta a nagymamától. Megkérdezik hát a nagymamát, aki szintén azt feleli, hogy nem tudja, mindig is így csinálták. Így megkérdezik a dédnagymamát is, aki egyszerűen csak annyit felel, hogy soha nem volt akkora edényük, hogy elférjen benne egy egész sonka.


Életünk sok területén érdemes lehet átgondolni, hogy vajon a szokásaink, hogy alakultak ki; tudjuk-e mit, miért csinálunk, úgy ahogy; és van-e még a szokásnak létjogosultsága.


Előző cikkünkben arra próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy a torma a különböző nemzetek konyháiban számos módon terítékre kerülhet. Ennek célja az volt, hogy meghozzuk a kedvet e rendkívül ízletes és egészséges zöldség gyakoribb, változatosabb módon történő fogyasztásához. Most nézzük meg, hogy hogyan vált húsvéti tradícióvá a magyar konyhában a torma és sonka fogyasztása.


A Húsvét a keresztény világban az újjászületés és az új élet ünnepe, amely Jézus Krisztus feltámadására emlékeztet minket.


A zsidó hagyományok szerint nem sonkát fogyasztottak, hanem bárányhúst. A bárány az Ószövetségben az áldozati bárány szimbóluma volt, amelyet az emberek Istennek ajánlottak fel bűneikért. A kereszténységben a húsvéti bárány Krisztus áldozatát szimbolizálja, aki elveszi az emberiség bűneit, és feltámadása révén nyújt reményt és üdvösséget.


A sonka fogyasztása a húsvéti böjt után lehetőséget nyújt az embereknek arra, hogy megtörjék a böjti időszak alatt tartott étrendi korlátozásaikat. A húsvéti sonka ízletes és tápláló ételként szolgálhat az ünnepi asztalokon, ugyanakkor ez nem a zsidó-keresztény hagyományból származik - hisz a zsidók nem fogyasztanak sertést – hanem a magyar konyha sajátosságaiból fakad. Az őszi sertésvágásoknak köszönhetően vált ez hagyományossá, mivel az ünnepi asztalra tartogatták a legjobb falatokat.


Ugyanakkor a torma fogyasztása a zsidó hagyományra vezethető vissza, melyben a széder-estén fogyasztott négy keserűfű egyike. Ezeken a vacsorákon minden ételt szimbolikus jelentéssel fogyasztanak. A torma kifejezi a keserűséget és a megpróbáltatást, amelyen az őseik átmentek az egyiptomi rabszolgaság alatt. A torma erős íze az új kezdetet is jelképezi az ünneplők számára, mivel az éles íz arra emlékeztet, hogy az új élethez és a szabadsághoz gyakran nehéz és kihívást jelentő út vezet. A Keresztény hagyomány szerint a csípős-keserű íze Jézus szenvedéseire emlékeztet, mely az hívő ember számára a szabadságot hozta el.


Ezekkel a gondolatokkal kívánunk áldott ünnepi készülődést a kedves olvasóknak! Bízunk abban, hogy az ünnepi szimbólumok megértése mélységet ad a szokásoknak; és emellett a torma kulináris sokszínűsége miatt rendszeres fogyasztókká is válnak a jövőben.  


Recept


Szalkó Tímea - Almás-tormás céklakrémleves:


Hozzávalók:
• 3 db alma,
• 3 db cékla,
• 1 fej hagyma,
• Napraforgó olaj (a hidegen sajtolt olajat javasoljuk),
• Ízlés szerint néhány evőkanál tormakrém,
• 2 dl tejszín,


Elkészítés:

Almát és a céklát meghámozzuk és kocára vágjuk. A hagymát megdinszteljük kevés olajon, beledobjuk a céklát és az almát, átforgatjuk, majd felöntjük kb. 7 dl vízzel, annyival, hogy ellepje a zöldségeket. Sózzuk, borsozzuk, majd 20-25 percig puhulásig főzzük. A tormát és a tejszínt belekeverjük, majd botmixerrel pépesítjük.


Tormaricum